BÖLCSESSÉG
Volt egyszer egy hernyó, aki önmagához híven élt.
Enyém, enyém, adjál, adjál, még, még! Nekem, nekem, még, még! Mondta folyton, és csak zabált és zabált. Mindent felzabált, amit csak tudott, és amit nem, hálóval bekerítette: ENYÉM!
Így élt sokáig, a többi hernyóval egyetértésben, míg nem egyszer elkezdett gondolkodni:
Ez lenne az élet? Enyém, enyém, adjál, adjál, még, még! Nekem, nekem, még, még!
Hiszen mindjárt lefordulok az ágról és mi értelme volt ennek az egésznek?
Ezért születtünk, hogy zabáljunk föl, kerítsünk be mindent? Folyton csak nekem, nekem?
És miközben ezen gondolkodott, meditált, bebábozódott. Egy szép napon pedig arra ébredt, hogy Ő – valójában – egy pillangó.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: