Az Ébredő Fények Temploma

Holdacskával éppen az iskolába igyekeztünk, amikor a következő szavak jöttek elő abból az okos fejecskéjéből a száján keresztül: – Apa, ha nagy leszek, hozzámegyek a Somához! Nagy nehezen legyűrtem kibuggyanni készülő nevetésemet, és gondolkodtam, hogy mondjak-e Neki erre valamit. Végül csak győzött bennem a bölcs és féltő apa, és így szóltam: – Nem kellene ezt… Tovább »

Versmentés – Fekete csillagok Ide jutottál, Emberiség! Megfojtott gépesített poklod lüktető tüze Mindaz, mit építettél sokezer év alatt Egy ördögi percben a fejedre omlott A dobogó szívek feladták a harcot Győzött a részecskeszámlálók ketyegése És most csönd van Tízezer éves, komor, néma gyász Kering a Galaxis fölött Még a Fény is hallgat Fekete porfelhők mögé… Tovább »

“Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek,… Tovább »

Versmentés – A galamb Száll a galamb A végtelen, viharos tenger felett Sehol egy szirt, hová leszállhat Egyre gyengébbek a szárnyak Tépi, sodorja a szél Haszonleső, vad értetlenséggel Halálra szánva a világot (Rossz üzlet a béke) Száll a galamb Szelíd kérésére nem érkezik válasz Sebek borítják, hullik a tolla Csőrében tartja, vérével óvja Az olajágat... Tovább »

Versmentés – Haragszom Rád Haragszom Rád, mert gyöngyszínű hajad Oly lágyan omlik szét tiszta válladon Haragszom Rád, mert csillogó szemed Átfénylik ezer vérgőzös napon Haragszom Rád, mert kínzó álmaimban Sokáig hiába kerestelek Haragszom Rád, mert eperszínű ajkad Nem adták nekem a hideg istenek Haragszom Rád, mert én nem ihattam Átokűző hangod tiszta patakjából Haragszom Rád,… Tovább »

Versmentés – A Rózsák Hegyén Kőszobrok arcán múlt-moha fénylik Törött szemükből könny csordogál Kőkarjuk engem ölelne féltőn Kőkarjuk engem hiába vár Indulni kell a Rózsák Hegyére Hogy kék tövisek megszaggassanak Hogy bíbor szirmok meggyógyítsanak Hogy védjen a zöld levelek éle Csillogó szemek vigyázzák léptem Csillogó szemek tőrt vetnek nékem Angyalok festik gyöngéddé arcom Démonok isszák… Tovább »

“Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, se hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg milyen üzenetet… Tovább »

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit: segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni! Amit szerzel,… Tovább »