“Van mi arany, bár nem fénylik, van, ki vándor s hazaér; régi erõ nem enyészik, fagyot kibír mély gyökér. Lángját a tûz visszakapja, árnyékból a fény kiszáll; összeforr a törött szablya, s koronás lesz a Király.” (Gyűrűk Ura)... Tovább »
"Van, ki vándor…"
“Van mi arany, bár nem fénylik, van, ki vándor s hazaér; régi erõ nem enyészik, fagyot kibír mély gyökér. Lángját a tûz visszakapja, árnyékból a fény kiszáll; összeforr a törött szablya, s koronás lesz a Király.” (Gyűrűk Ura)... Tovább »
Még sötét volt, amikor elindult a völgyből a régi templomhoz. Hajnalhasadtára az oltárhoz kellett érnie. Sűrűn használta a kardját, mert a kökénybokrok jócskán benőtték már a régen nem járt ösvényt. – Hajnal előtt a legmélyebb a sötétség…- gondolta, és félhangosan elmormolt egy egyszerű kis varázsigét: – Legyen fény! A kardmarkolatba foglalt kristály erős fénnyel világítani… 