Alkotás

Olvasom a mai angyalkártya üzenetét: ma az alkotás napja van.
Na, végre! Alkossunk hát valamit!
Nekem az alkotás elsősorban – írás. Nosza!
….
Nézem a monitort. A gondolataim még alszanak. Azaz.. valami mintha motoszkálna…konkrétan a hátamon…aha, ez bizony viszketés…és pontosan a hátam közepén…ott, ahol nem érem el.
Na. Ez már kihívás! Mit tegyek?
Próbálom mégis elérni a kezemmel…megrándul a vállam…begörcsöl…
A megoldást természetesen a természet kínálja.
Mit tenne Lilike, a vaddisznó?
Belehemperegne egy pocsolyába. De jó ez nekem?
Hideg van, és elég hülyén néznék ki félpucéran a társasházi parkolóban. Igaz, még mindenki alszik…
Valami más? Igen! Hozzádörgölné a hátát egy fához.
De hol van fa a második emeleten?
És ekkor felébred bennem a kreativitás.
Kell egy fa…ajtófélfa! Hát persze!
Boldogan és jogos büszkeséggel vakarom meg a hátam közepét a konyhai ajtófélfán.

Jöhet végre az alkotás…azaz…
Kellene egy kávé. A művész kávéval indul…
Vizet melegítek. Hol a bögrém? Ja. Koszos.
Jöjjön hát a mosogatás. Nagyon inspiráló és rettentően kreatív!
Kész van. A kávé is. Csak kellene bele egy kis tej…
Az meg elfogyott. Mehetek vásárolni. Hideg van…
Jó lesz az a kávé tej nélkül. Vár az alkotás…
…
Nézem a monitort. Valami ürességet érzek magamban… Na persze. Éhes vagyok.
Éhes Lilike mit csinálna? Elmenne a makkosba makkolni. Gyerünk vissza a konyhába!
De hol a kenyér? Nincs? Hát miért nem szóltam magamnak, hogy elfogyott? Hülye!
Csak mennem kellene a makkosba…azaz a boltba. Hideg van…

Felöltözök. Nincs tiszta zokni. Mosni kell. Alkotó módon, kreatívan. Mondjuk…fehéret a pirossal? Az elég kreatív…és az eredmény látványos.
Nincs mese…és nem is lesz. Hacsak nem írok egyet magamnak. De most…irány a makkos.

Ez elment vadászni…