Itt ülök a munkaügyi központban ítéletre várva.
Kedden kaptam egy sorszámot, ma reggel nyolcra.
Kilenc óra van…
Úgy tűnik a sorszámok teljesen véletlenszerűen jelennek meg a kijelzőn. Már régen kisorsolták az előttem lévőt…és éppen most az utánam következőt…és egy sereg teljesen más sorszámot.
Ráérek. Várok.
A sorszámosztó ablaknál 20 méter ember…
A folyosó tömve van ügyfelekkel…
Van, aki nem ér rá. Reklamál.
A válasz:
-Kevesen vagyunk. Miért nem tetszett a mai napját szabaddá tenni!
Kevesen vannak…vajon a várakozók közül hányan tudnák ellátni az irodákban ülők munkáját?
És vajon hányat alkalmaznak majd közülük?
A fenébe! Már megint ébren álmodom!
Ülök….véletlenül ránézek egy másik ügyfél sorszámára…
Jé, ugyanolyan, mint az enyém!
Reklamálunk. Tudják. Megoldják. Üljünk le.
Na, most felébredtem. Ilyen álom nincs.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: