Szepes Mária
Halak
Ahogy beléptél a csillagkapukon
tudtam, hogy megnyílt az utam,
a Getsemáni kertben mégis elaludtam,
míg te a halállal vívtál.
Tudtam, hogy magányod az én magányom
és sírásod rejti a szabadulásom,
mégis megtorpantam a Golgotánál.
Azóta átömlött rajtam a kiontott könnyek
tengere s az évezredek
eleven tűzben edzettek meg.
E démoni korszakhajnalon
Veled vagyok megint a Getsemáni kertben
s készülök az áldozatra éberen.
Virrasztok, mert Te is virrasztottál.
Gáncsoló, múlandó testem
megfeszítem lassan a kereszten,
hogy feltámadj, Uram.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: