“Nem kell visszaadni!”

Gyerekkoromban elég kevés pénzből éltünk, de anyám mindig jól gazdálkodott vele. Néha mégis kellett még valamennyi. Ilyenkor anyám kölcsönkért a nagyapámtól, akinek mindig volt egy kis spórolt pénze. Adott is kölcsön. Telt-múlt az idő, és egyszer csak nagyapám közölte anyámmal: “nem kell ám visszaadni!”.

Arra gondolok, hogy vajon mi lenne, ha azok, akik kölcsönadtak a világ országainak, az embereknek, úgy döntenének, hogy “nem kell ám visszadni”?

Nagyapám nem halt ettől éhen. Valószínűleg ők sem halnának…hiszen most nálunk van a pénzük, és mégis élnek.