Sokáig kerülgettem ezt a témát, mert még nem állt össze a fejemben egészen.
Most mégis el kell kezdenem, bár még mindig nem tudom, hová fogok a végén kilyukadni.
De most már muszáj…
Szóval, a pénzről kell beszélnünk.
A pénzről, a szolgálóból lett istenünkről.
A történet ott kezdődött, mikor az emberek leszoktak a “miénkről” és lett helyette “enyém” és “tiéd”.
És az “enyémet” valahogyan el kellett cserélni a “tiédre”.
Mivel viszonylag ritkán állt elő az az ideális eset, mikor a “meztelen farmer találkozott az éhes szabóval”, ezért a csere egyszerűsítésére – mondhatom úgy is: a csere szolgálatára – feltaláltuk a pénzt.
Telt-múlt az idő, és mára a szolgálóból bizony isten lett!
Ma pénz nélkül senki sem vagy. Nem is látszol.
Akinek pénze van, az a fasza gyerek. Nem számít az sem, hogyan szerezte, csak legyen.
Hogy lopott, rabolt, gyilkolt, vagy csak simán csalt érte, eladta magát az ördögnek? Nem számít.
Ha Te ezt nem akarod megtenni? Lúzer vagy. Balek.
Ja, hogy dolgozz, és lesz pénzed?
Na, ez sem működik már igazán.
Nincs munka…azaz… nincs megfizetett munka.
Az emberiség egy százaléka rajta ül a pénzen, és nem adja oda. Dögölj éhen, ahogy akarsz, de neki mindíg több legyen.
Hogy mit csinál vele? Igazából – semmit. Félti.
Igen. Akinek van egy kis pénze, az félti.
Nem is akarja semmiért sem odaadni. Ezért aztán amit csak tud, ingyen szerez meg. És mit lehet elsősorban ingyen megszerezni?
A szellemi termékeket.
Zenét, filmet, szolgáltatást, törődést…
Húsz évig könyvelőként dolgoztam. Az ügyfeleim jó része nem igazán akarta megfizetni a munkám igazi értékét. Hiszen “nem is csináltam semmit”.
Volt, aki aztán tényleg nem fizette meg.
Például azért, mert szar helyzetbe került, és elengedtük a tartozását.
És amikor én álltam ott harminc forinttal a zsebemben, ő volt az első, aki belém rúgott…
Most nincs munkám. Így hozta az élet.
Sokak szemében nem is vagyok senki. Illetve – koldus. Ingyenélő. Mert nincs pénzem…
A pénz az energia egyik megjelenési formája. Tetszik hallani? Az egyik…
Ja, hogy sok más formában adok energiát át a körülöttem élőknek, sokszor úgy, hogy nem is veszik észre? Az nem számít. Nem pénz.
Pedig olvassák az írásaimat. Az bizony energia.
Gyógyulnak a közelemben. Vagy csak egyszerűen kibeszélik nekem a bajaikat. Vagy csak hagyom, hogy bántsanak… Energia…
Vajon mi ér többet?
A szeretet, a törődés, az ölelés, a nevetés, a tanítás, vagy havi hetvenezer nettó?
Én szívesen adok. Szó nélkül. Boldogan. Amíg tehettem, addig pénzt is. Ma ezt nem tehetem. Adok, amit tudok.
De sokak szemében koldus vagyok. És ha pénzt kérek az adott energiáért cserébe, akkor már majdnem – rablógyilkos!
De a kocka fordul. Sokszor nagyon gyorsan.
Lehetsz Te is ott nagyon gyorsan, ahol most én vagyok. Ne adja az isten. Nem kívánom Neked.
Ja, és én is lehetek még milliomos.
Na, akkor aztán kérhetsz tőlem segítséget!!
Adni fogok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: