Józsi letekerte a galamb lábáról a papírszalagot.
A levélben csak ennyi állt:
“- Na, mi lesz már?”
– Hát én azt honnan a fenéből…! – morogta az angyal, miközben megkopasztotta, és nyársra húzta a postást – pedig hát van egy kis sütnivalóm!
– Ha madarat tolláról, akkor embert kabátjáról? – hülyült meg egészen Mari – a Főnök írt?
– Dehogy! – legyintett le két verebet Józsi – Jehova bácsi…
– Ajaj! Biztos locsolkodna… megvan még a bárka?
– Eltüzeltem – piritotta a galambot Józsi – bújjunk el!
– Tudok egy helyet! – reménykedett a boszi.
– A nagy francot! A plázába! – csámcsogott az angyal – Ott mindig elveszek!
– Na oda én aztán nem! Az a Nyugati szél…
– Mámeg minek örülsz? Az csak a metró!
Na, hirtelen többször is elindultak.
Ennek ellenére egyszer csak bementek a forgóajtón kétszer.
– Szia, Popsis! – ugrott rá Mari vállára egy nagy lila macska.
– Nahát, Cicuka! Vettél kolbászt? – tápászkodott felfelé a boszi.
– Francokat. Felmondok! – dorombolt a dög – plázakandúr leszek!
– Plázakandúr? Hát az meg? – fogta kétmarokra a macska kifent magyar bajuszát Józsi.
– Senkinek semmit – karmolta képen Marit Cicuka – egész nap alszok, ződeket beszélek közben, és elköltöm az összes pénzedet mindenféle kacatra!
– Én meg azt hittem, hogy az a Politikus!
– Mert hülye vagy, azért! – alapított szavalókórust iziben az angyal és a macska.
Aztán elvegyültek a kínai kaják között.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: