Én nagyon jól főzök, és ráadásul kreatívan.
Abból főzök, ami van, és nem mások által kitalált recept alapján. A családom és a vendégeim többnyire elégedettek a főztömmel, a legtöbb alkotásomat vissza is tapsolták.
De volt egy ember, aki addig nem akarta megenni a kaját, amíg nem árultam el a kaja nevét! Mondtam neki, hogy keresztelje el! Csak nézett bután. Le is maradt a jó ebédről. A többiek megették az ő részét is. Mert őket az étel íze érdekelte, nem a neve.
És persze megbíztak bennem. Nem gondolták, hogy meg akarom mérgezni őket. És megették a spenótot is, mert ahogyan én csinálom, az isteni! Ja, és ha valakinek kóstolás után mégsem ízlett, hát istenem…nem nyomtam le a torkán.
Mit számít az étel neve, vagy hogy mit mesélnek mások a hasonló kajákról? Meg kell kóstolni, ha nem ízlik, nem kell megenni.
De mások étvágyát akkor sem illik elvenni.
Kommentek