Az Ébredő Fények Temploma

A Varázsló rohant az úton. Rohant a templom felé. Körülötte halottak és haldoklók hevertek. És ő érezte valamennyiük végső fájdalmát. Belökte az ajtót, az oltárhoz rohant, és kardjával végigvágott rajta. A kard szilánkokra tört. A Varázsló térdre rogyott, és ordítani kezdett: – Istenem, elég volt! Mit akarsz még tőlem? Ölj meg, nem bánom! Meghalok szívesen!… Tovább »

A varázsló letette a testét. Kicsit sajnálta, mert jó kis test volt, sokezer évig híven szolgálta őt. De a varázsló megszerzett minden Tudást, legyőzött minden sárkányt, megvívott minden háborút – ez a lét számára többet már nem adhatott. És végül megérkezett a hívás… a Vének hívása.   Büszkén lépett a terembe. Tudott mindent, értett mindent,… Tovább »

Kellő tehetséggel, vagy kitartással, vagy szerencsével – vagy az ezekből kevert koktéllal – Te is lehetsz sztár. De kellő alázat híján sohasem leszel Művész!  ... Tovább »

A születés mindig fájdalmas. És persze, szükséges is. Hiszen, ha eljön az idő, a születés ideje, nincs sok választásod: megszületsz, vagy meghalsz…megszülsz, vagy meghalsz.   Fekete Toll a Hegyen született. A Hegyen, ahová gyógyulni küldtek, és én még csak nem is sejtettem, hogy a gyógyulás mennyire más lesz, mint amit vártam… Persze, hiszen amikor a… Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

Tűző nap vagy tiszta jég,lángvörös vagy égszínkék,felrepülsz vagy földre szállsz?Ahol te vagy vagy ahol én vagyok,keresed hol van most az angyalodés csak körbe körbe jársz? Törött szárnnyal,és néha háttal,de pont előtted áll! REFR.:Ő az az egy aki mindig vigyáz rád, nehogy túl őrült legyél,örökké és egy kicsit tovább mikor minden véget ér!Ő az az egy… Tovább »

Meddig tart egy mesés nyár,meddig szép egy csodás táj?Amíg rágja a rozsda a fegyvert,amíg látja az ember az embert-,de van bennünk egy gonosz báj… Féled már a hatalmát,érezted már haragját-,mikor támad a tűz, te is karmolsz:talán megmenekülsz, ha harcolsz-,de így végzed be parancsát… Refr.:Várt már ránk, ártó láng-,egy őrült vágy: kard és lánc.Aki bújt, aki… Tovább »

“EmberKelj felTudod, hogy várnak Rád Új daltForraltBenned, aki mindent lát SzétfolytAmi rég voltMostanra senki sem értené KezdetVégzetEgyik sem rejtély már NyersebbVersetMár nem dalolhatnál Nincsen más, csak a hit és a dacA tiéd csak az marad, amit másoknak adsz Mindig a fénybe nézzMert szebbet még soha nem láttálBiztos a fénybe érszHa fel tudsz állni, mikor elbuktálMég… Tovább »

“Engedd át a fényt a szíveden”. Ez a megoldás, emberek. Ha nem éhezel, és nem fázol, akkor az Anyagtól már megkaptál mindent, amit adhatott, a többit magasabb szinten keresd! Engedd át a fényt a szíveden: vedd észre a szépet a világban, élvezd a szeretetet, amit kapsz, örülj a reggeli fénynek, a madarak dalának, a langyos… Tovább »

... Tovább »

Józsi elködösült tekintettel FOGódzkodott a mozgólépcső korlátjába. – FOGadjunk, hogy mámeg gondolkozol! – FOGta rá Cicuka. – Ja, bocs…- ébredt magára az angyal – nem FOG többé előfordulni! – Na, de most má… – dorombolt Mari – ki FOGja fúrni az ódalam… – A Dokira gondoltam…48 éves…azaz, még csak holnap FOG… Arra gondoltam, veszek neki… Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

... Tovább »

1.   Szepes Mária: A vörös oroszlán 2.   Ruediger Dahlke: Mitől beteg a világ? 3.   Ruediger Dahlke: A lélek árnyai 4.   James Redfield: Mennyei prófécia 5.   Peter Orban: A hős utazása 6.   Marc Allen: A legnagyobb titok mind közül 7.   Dean Ornish: Spektrum 8.   Thorwald Dethlefsen: A sors,… Tovább »

A világítótorony magányosan állt a tenger partján. Volt ugyan néhány ház a közelében, de egyik sem nézett fel rá, nem törődött vele.   A torony tehát magányos volt. Magányosan tette a dolgát. Világított a sötétben. Világított, mert erre született. Világított, pedig senki sohasem köszönte meg, sőt azt sem tudta, hogy hasznát vette-e a valaki egyáltalán… Tovább »