Mikor világra jövünk, tudhatjuk, hogy mihez van jogunk.
Azt azonban nem tudhatjuk, hogy milyen esélyeink lesznek ezen jogok érvényesítésére…
Hála Istennek – bárki, vagy bármi legyen is az, de leginkább: Szeretet – egy olyan világba érkezünk, ahol jut bőven mindenkinek levegő, fény, élelem és fedél, szabad gondolat és határtalan csillagos ég… na, ehhez van joga mindenkinek.
Vannak azonban olyan őrült lakótársaink, akik úgy gondolják, hogy elvehetik Tőled Isten adta jogaidat.
Na, ehhez nekik nincs joguk – de hatalmuk, az van nekik hozzá.
Van hatalmuk, mert mi, többiek – igen, Te is – rájuk ruházzuk ezt a hatalmat.
Hogy miért? Ki ezért, ki azért, de leginkább: félelemből.
Tehát megérkezel egy olyan világba, ahol a földre néhányan azt mondják: “ez az enyém”, ahol a vízre azt mondják: “nem a Tiéd”, és mindent amit lehet – azt is, amit nem lenne szabad – maguk alá kotornak…
Akarsz abból, ami isteni jog szerint Téged illet? Fizess érte!
Dolgozz! Azaz: szolgáld ki azokat, akik elveszik tőled isteni jussodat, hogy a munkádért cserébe mégis visszakaphass tőlük néhány morzsácskát belőle.
Ők meg ülnek a többin, ami szépen, csendesen rohad alattuk – végül elrohad… velük együtt.
Közben Te éhezel, lehet, hogy éhen is halsz. Ők meg “ülnek az aranyon”!
Te meg asszisztálsz az őrültségükhöz!
És a Föld – minden ember és állat és növény, minden érző lény közös tulajdona – belehal a játékaikba…
Na, hát ezért jár Neked, nekem, és mindenkinek az alapjövedelem!
Ez a Te isteni jussod. A Te részed a világunkból. Nem kell dolgoznod érte, mert a Tiéd!
Dolgoznod azért kell, hogy közös tulajdonunk, a Föld virágozzék, azért kell, hogy újabb és újabb csodákat teremts, azért kell, hogy ne legyen fájdalom, ne legyen félelem… azért kell, mert belül valami mindig mocorog benned, valami folyton születni készül…
De ezt én már Alkotásnak hívom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: