Egyik kedvenc multim – melynek alkalmazottai közül egyébiránt jónéhánnyal találkoztam fenn a “Hegyen” – személyzeti osztályvezetői állást hirdetett.
– Ez nekem pont jó lesz! – örvendeztem kellő körültekintés nélkül – tehát nekem már jó volt…
Rögtön el is küldtem az önéletrajzomat, és közben megállapítottam, hogy ezt az állásajánlatot szinte rám szabták. Tehát újra jó volt nekem…
Na, ők – úgy látszik – nem így gondolták, mert hamarosan megírták, hogy “sajnos…”, viszont roppantmód örültek a jelentkezésemnek – tehát nekik is jó volt…
Megírták még, hogy ha tetszett, akkor bátran, továbbra is jelentkezzek hozzájuk, és sok sikert, na meg hosszú boldog életet kívántak. Végül is – ez nekem jó volt…
Néhány nap múlva jött a csattanó: miután engem kikosaraztak – újra meghirdették ugyanazt az állást!
Kínomban jót röhögtem – már megint jó volt nekem – és újra megpályáztam az állást. Csakazértis!!
Most várok, figyelek, hogy ez jó lesz-e nekik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: