A boszorkány már napok óta aludt, de álmában is harcolt.
Rúgott, és karmolt, öklével néha odacsapott a varázslóra, aki ölében dajkálta őt.
A varázsló tudta, hogy most nem sokat tehet. Ez a boszorkány álma, az ő háborúja.
A szavai nem sokat érnek, varázstárgyai pedig elvesztek az úton. Nem tudott mást adni, csak a szívében égő, örök szeretetet.
De félt, hogy ez most nem lesz elég…
– Akkor sem adom fel! – sóhajtotta, és valahonnét az Idő feneketlen kútjából – a múltból talán, vagy a jövőből – felcsendült a fejében egy dal. A boszorkány füléhez hajolt, ügyesen kikerülte a nő öklét, majd dúdolni kezdett neki:
– “Minden kincsem odalett… nem hozhattam mást Neked: Napot hoztam, csillagot…nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog…”
A boszorkány szívére tette a kezét, és fohászkodni kezdett:
– Istenem – akárki, vagy akármi is légy, de hitem szerint leginkább – Szeretet – , Istenem, és Ti, testvéreim, angyalok! Köszönöm, hogy áldásotok fölöttünk lebeg. Köszönöm, hogy szikrázó szárnyaitokat kiterjesztitek értünk, ha kérem! Most szükségünk van az erőtökre! Kérlek benneteket, segítsetek! Adjatok tüzetekből az én boszorkányomnak, hogy hosszú idő után újra boldog és erős lehessen! Sajnálom, hogy ezt a helyzetet megteremtettem, bárhogy is tettem ezt! Kérlek, bocsássátok ezt meg nekem! Köszönöm! Szeretlek Benneteket!
A boszorkány lassan megnyugodott. Már nem csapkodott, nem próbált harapni. Csak feküdt csendesen.
A varázsló letette őt öléből az oltárra, gyengéden megcirógatta arcát, majd fogta a kelyhet – az egyetlen tárgyat, ami még megmaradt – és kilépett a templomból.
– Vizet kell szereznem – gondolta, és körülnézett.
Körülnézett, és hálásan elmosolyodott.
A templom mellett álló szikla tövéből egy ma született forrás bugyogott fel. A varázsló letérdelt, és hálaadó imát mormolt, majd megmosta arcát és kezét a gyógyító vízben.
Aztán megmerítette a kelyhet a forrásban, és a boszorkányhoz sietett vele.
Ölébe vette fejét, és dajkáló hangon a fülébe súgta:
– Igyál, kedvesem, ez az én vérem…
A boszorkány felsóhajtott, és résnyire kinyitotta a száját.
És a varázsló óvatosan beleöntött egyetlen korty bort.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: