Az Ébredő Fények Temploma

A fiú lassan rájött, hogy az általuk teremtett világ nem engedi el őt. Hiába próbált hazatérni, bármerre indult el, újra és újra visszapattant egy számára láthatatlan valamiről. De nem adta fel. Egyre nagyobb erővel feszült neki a buroknak – és a burok ugyanakkora erővel pattintotta őt vissza a bolygó légkörébe. – Na, ezt jól megcsináltam…. Tovább »

Holnap, azaz szeptember 23-án lesz éppen 23 éve, hogy megszületett I. Szabó Máté Tamás, a trónörökös. A Szabó családban egyébként divat szeptember végén születni, olyannyira, hogy az anyám és a testvérem is szeptember 24-én született. Máté néhány órát sietett, de azért ez még belefér. Így kapott az én anyám születésnapjára hol egy gyereket, hol egy… Tovább »

Végül nem kell majd más, csak néhány pár kéz. Az egyik legyen ráncos,  akár az enyém. Nem lesz baj, ha kicsit megrágta már az idő, csak mindig ott legyen, amikor símogatásra vágyom, vagy ha kedvem támad csókot lehellni rá… Legyen néhány dolgos és erős. Biztos fogású, és mégis gyengéden kezembe símuló. Folyton változó, és mégis… Tovább »

  Mindenféle szeméttel etetnek – ha hagyod… A fejed felett döntenek Rólad – ha hagyod… Napi 12 órát dolgoztatnak – ha hagyod… Ezért minimálbért fizetnek Neked – ha hagyod… Azt még meg is adóztatják – ha hagyod… Aztán hirtelen elveszik a munkádat – ha hagyod… 90 napig alamizsnán élhetsz – ha hagyod… Aztán már azon… Tovább »

A férfi megélt már jobb időket is. Gyermekkorában nem vetette fel  családját a pénz, de mindig volt mit enni, volt ruhája, meleg szobája. Sokszor szeretett volna valami szépet: új játékot, horgászbotot, fényképezőgépet… nem tellett rá. – Ha megnövök, sok pénzem lesz. Mindent megveszek a gyerekeimnek, amit csak kívánnak! Ne legyenek ilyen szerencsétlenek, mint én! –… Tovább »

A fiú egy ötágú csillagot rajzolt a barlang falára. Négy alsó ágához sorban odakörmölte kedvenc mondókájának szavait: “Akarni”, “Merni”, “Tudni”, “Hallgatni” A lány egy ideig fejét csóválva nézte a rajzot, majd hirtelen huncut mosoly villant fel a szemében. A falhoz lépett, és a csillag csúcsára kör alakban felírta ő is kedvenc mantráját: “Szeretni” A fiú… Tovább »

Ma délután, ahogy néztem a tévét, hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha valamelyik valóság-showman csinálna egy olyan showt, amelyben a magyar felső tízezerből kiválasztott emberek eltöltenének egy hónapot igazi hajléktalanként Budapest utcáin és terein, mondjuk, a téli időszakban… A filmet aztán kötelezően megnézetném az összes képviselővel, egyéb politikussal. Hát ez jutott eszembe, ha valaki… Tovább »

Józsi már hajnali négykor a piacon tipródott. – Hű, de hideg van máma! – bíztatta magát, és hirtelen ivott egy felest. Aztán még egyet…kettőt… és hat óra lett egyszerre. – Na, mi kéne, ha vóna, jó ember? – kérdezte tőle egy vasorrú bába – külsejű virágáruslányka. – Virágot szeretnék… – ábrándozott az angyal és zavarában… Tovább »

Az utak mindig véget érnek. Az utazás viszont végtelen.  ... Tovább »

– Valami születik. Érzem. De kicsoda, vagy micsoda? – kérdeztem Józsitól. – Persze! Születik, mi? Tudod, mit érzel, haver? Azt a nyóc felest, amit megittál! – dobta be a magáét az angyal. – Te is érzed? – fordultam a varázslóhoz. – Én tudom is. De nem mondhatom el. – mosolygott csendesen a mágus. – Naná,… Tovább »

Tegnap estére eléggé elfáradtam, ezért korán elaludtam. Már sötét volt, amikor hirtelen felébresztett a telefonom csörgése. Álmosan és morcosan vettem fel a telefont. A vonal másik végén kedvenc Gizibankom jelentkezett be a szokásos szöveggel: azonosítás, hangfelvétel, satöbbi… de aztán a beszélgetés váratlan fordulatot vett. – Kedves Szabó Károly Úr – mondta a határozott férfihang -,… Tovább »