Az Ébredő Fények Temploma

Sajna…

Az emberek olyan furcsák. Sokan nem mondják el senkinek, ha valami – egyedül nehezen megoldható, vagy éppen megoldhatatlannak látszó – gondjuk támad. – Engem ne sajnáljanak! – mondják, és inkább szenvednek tovább. Aztán vannak, akik mégis elmondják, és máris érkezik a válasz a “barátaiktól”: – Ne sajnáltasd magad! Bizony, igazuk is van! Sajnálatra semmi szükség…… Tovább »

Laikus(s) gondolatok

Hát igen, én többnyire laikus vagyok, ezért aztán mindenbe belepofázok jó alaposan, amihez nem értek igazán, de eszembe jut róla valami – ha más nem, akkor legalább egy vicc… De ami mostanában ebben a hazában – sőt ezen a golyóbison – történik, az akkora vicc, hogy attól nagyobbat már nem tudnék mondani… Most a szegénységről… Tovább »

Májusi hó

Megváltozott minden. Majdnem minden. A hajam szürkül, már szinte fehér. Hiába keresem ismerős helyeken a régi Időt. Nincs már ott. Elszelelt. Pedig a patak ugyanolyan. Ugyanúgy locsog-fecseg kövei között a víz. Ugyanúgy tekereg töltésén az ösvény, ahol iskolába menet meg-megálltam, és most is ugyanolyan pitypangkoszorút fonhatnának parján ülve a lányok…ha még erre járnának. A kertben… Tovább »

Gyertyaláng

  Istenem, én már nem szeretnék senki és semmi sem lenni.   Talán csak… Talán csak egymáshoz bújó párokat csókoló, akácvirágról suttogó  szél… Talán csak  tóparti tábortűznek alig lélegző,  parázs-szikra-fénye… Talán csak rég elfelejtett, néma templomokban finoman lüktető erő… Talán csak félszegen imbolygó gyertyaláng egy magányos kunyhó gyantaillatában…   Igen, csak ennyi. Gyertyaláng.      ... Tovább »

…és azt tudtad…??

… hogy a meditáció ugyanúgy felszabadít a gátlásaid alól, mint az alkohol, csak a meditáció ingyen van, és nem leszel másnapos tőle! Ráadásul kevesebb tanulással  jobb eredményt érsz el a suliban, csökken az alvásigényed, tehát több időd lesz bulizni! 🙂 Továbbá a meditációs csoportokban könnyen megismerkedhetsz érdekes emberekkel – akár ellenkező neműekkel is… Hát…hajrá fiatalok!!… Tovább »

“A világ végén” – Bikini

Hmmm…. tényleg ilyen világot akartál? “Már nem számít mi volt a múltadMár nem számít, megtanultadMár nem csábíthat semmi se jóraHogy vagy, vagy nem az mindegyAhogy állnak a dolgok és ülnek ütésekÉs szenvedések a szenvedélyekHajnal van és kibírhatatlan,Hogy vagy, vagy nem az mindegyMikor magára ránt egy világvárosAhogy kibérli álmod az álomgyárosÉs megfesti képed, hogy kép a… Tovább »

Hát nem mindegy?

Az emberek olyan furcsák. Nézd meg őket reggel az utcán. Megfigyelted már, hányan mosolyognak? Szinte senki. Szinte mindenki komor pofával rója az útját, megy onnét, ahol nem érzi jól magát – oda, ahol meg utál lenni… Tök jó ez, nem? Hát nem. Hát nem lenne jobb mosolyogva élni? Összefogni, a közös jóra törekedni, ennek megfelelően… Tovább »

Miért a tükröt…?

Az emberek olyan furcsák. Többnyire a másik embert akarják “megjavítani”, ahelyett, hogy önmagukon dolgoznának. Önmaguknak mindent elnéznek, bezzeg, ha a másik hibázik egyszer…! Mintha reggelente a tükröt borotválnánk meg, vagy rúzsoznánk ki. Attól mi még nem leszünk szépek!          ... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!