Az Ébredő Fények Temploma

Gyertyaláng

  Istenem, én már nem szeretnék senki és semmi sem lenni.   Talán csak… Talán csak egymáshoz bújó párokat csókoló, akácvirágról suttogó  szél… Talán csak  tóparti tábortűznek alig lélegző,  parázs-szikra-fénye… Talán csak rég elfelejtett, néma templomokban finoman lüktető erő… Talán csak félszegen imbolygó gyertyaláng egy magányos kunyhó gyantaillatában…   Igen, csak ennyi. Gyertyaláng.      ... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!