Istenem, én már nem szeretnék senki és semmi sem lenni.
Talán csak…
Talán csak egymáshoz bújó párokat csókoló, akácvirágról suttogó szél…
Talán csak tóparti tábortűznek alig lélegző, parázs-szikra-fénye…
Talán csak rég elfelejtett, néma templomokban finoman lüktető erő…
Talán csak félszegen imbolygó gyertyaláng egy magányos kunyhó gyantaillatában…
Igen, csak ennyi. Gyertyaláng.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: