Az Ébredő Fények Temploma

Májusi hó

Megváltozott minden. Majdnem minden. A hajam szürkül, már szinte fehér. Hiába keresem ismerős helyeken a régi Időt. Nincs már ott. Elszelelt. Pedig a patak ugyanolyan. Ugyanúgy locsog-fecseg kövei között a víz. Ugyanúgy tekereg töltésén az ösvény, ahol iskolába menet meg-megálltam, és most is ugyanolyan pitypangkoszorút fonhatnának parján ülve a lányok…ha még erre járnának. A kertben… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!