Hát igen, én többnyire laikus vagyok, ezért aztán mindenbe belepofázok jó alaposan, amihez nem értek igazán, de eszembe jut róla valami – ha más nem, akkor legalább egy vicc…
De ami mostanában ebben a hazában – sőt ezen a golyóbison – történik, az akkora vicc, hogy attól nagyobbat már nem tudnék mondani…
Most a szegénységről jutott eszembe “számtalan, szebbnél szebb gondolat”, mert bizony e témában “állni látszék az idő”.
Azt írják a hozzáértők, hogy ma Magyarországon minden harmadik ember szegény.
Én, a laikus, azt látom, hogy a szegény emberek rengeteg felesleges dolgot vesznek meg a nem is létező pénzükből, és még több teljesen felesleges dologra vágyakoznak több-kevesebb szabadidejükben. Talán meg kellene nekik tanítani, hogy az igény és a szükséglet két különböző dolog, és jól tennék, ha a valódi szükségleteik kielégítésére törekednének…
Én, a laikus, azt látom, hogy sok az éhező munkanélküli, de még több a megműveletlen föld. Talán meg kellene tanítani ezeket a kallódó embereket gazdálkodni…
Én, a laikus, azt látom, hogy az emberek mástól várják a megváltást, ahelyett, hogy saját sorsukat kovácsolnák. Talán már az iskolában meg kellene nekik tanítani, hogyan irányítsák saját életüket…
Én, a laikus, azt látom, hogy aki elkezd valamit csinálni, azt a többiek tíz körömmel húzzák vissza a szarba maguk mellé, és ebben jó partnerek a különféle hatóságok is: törvények, szabálydzsungel, bírságok, adminisztráció-mocsár. Talán minden eszközzel támogatni kellene az ébredőket…
Én, a laikus, azt gondolom, hogy az általunk megválasztott vezetőknek valóban vezetnie és nevelnie kellene minket, nem kirabolni és sötétségben tartani. Ha más nem is, de legalább valóban legyen tánc a játszótéren, a zárcsökkentésről már nem is beszélve…
Én a lai…KUSS!
Látni biztos más… Az olyan fura dolog lehet… A szüleim azt mondták, hogy vigyázzak az ilyesmi dolgokkal, mert lehet, hogy kipróbálom, függő leszek, és az örökre megváltoztatja az életemet.. Én mégis kipróbálnám, viszont már mindenki olyan jó, meg mindent tudó a látásban… Nem szívesen kezdeném a mélyvízben… Talán jön majd valaki, akinek nincsenek elvárásai, nem akar nevelni, nem akar a saját képére formálni, elfogad úgy, ahogy vagyok, és olyan tempóban haladunk amilyenben szeretnék. Nem mondja meg, hogy mit lássak, és hogy hogyan értelmezzem a látottakat. Csak segít nézni, aztán magától egyre nagyobbra és nagyobbra nyitom majd a szemem. Sokszor azt fogom hinni, hogy már mindent látok, aztán mindig rájövök majd, hogy nagyobbra is nyithatom a szemem. Egyszer talán elég nagyra nyílik ahhoz a szemem, hogy tudjam, sose nyílhat elég nagyra a szemem. Azt is biztos látnám majd, hogy aki nem lát annak hiába beszélnek a színek szépségeiről. De addig amíg nem látok, hagyjanak tapogatózni. Csak azért mert vak vagyok, nekem is jogom van tájékozódni valahogy. Nem akarok csak levegőn élni. Az csak a szükséglet. Ha valakinek csak a szükségletei kielégítése a cél, akkor az a valaki csak túlél. Én élni akarok, nem csak túlélni.