Az Ébredő Fények Temploma

Az Öreg – jó szokásához híven – hosszasan hallgatott, és Varázsló egész valójában ott érezte őt magában. Végül megszólalt: – Megcsináltad! Sikerült végre! Vedd hát el jutalmadat! Mit szeretnél? Lehetsz akár egy új világ Teremtő Istene. Maradhatsz a Föld Ura. Vagy taníthatod a fiatal lelkeket. Kérhetsz bármit. Mit szeretnél, mondd? – Bármit kérhetek? Tudod Te… Tovább »

Amikor fájdalmat érzel, már hiába gondolod, hogy “nem lenne szabad fájnia”. Ha ordítanod kell, ne hallgass az okosokra, akik szerint minden úgy jó, ahogy van. Ha ki kell mondanod dolgokat, akkor csak mondd ki, és ne törődj vele, mi lesz az “ítélet”. Majd eljön az ideje annak is, amikor a Téged elítélők elítéltetnek. Majd ordítanak… Tovább »

A kis barlang bejáratát sűrűn benőtték a bokrok, beszőtték az indák. A varázsló hosszú idő óta most először használta kardját, és hálásan köszönte meg neki a segítséget. – Lám, milyen szerencse, hogy megtartottalak! – mondta halkan, és belépett az üregbe. A szemközti falon halványan ugyan, de ott parázslott a jel. A csillag, amit sok évezreddel… Tovább »

Ha hátradőlök, becsukom a szemem, és gondolatban kis darabkáiból összerakom fejemben a világ képét, a Való Villától a szociális érzéketlenségig, a jobb sorsra érdemes közösségi háló divatbemutatós, semmiről csevegős kocsmává züllesztésétől a média lenullázásáig, a plázától az összevizelt aluljárókig, az intézményesített hazug gonoszságtól a bezárt templomajtókig, az anyagba roggyantságtól a “csakazértis szerelem” fel nem vállalásáig,… Tovább »

  A hernyók nem értik meg a pillangót.  A pillangó viszont már volt hernyó.  ... Tovább »