Újra

A kis barlang bejáratát sűrűn benőtték a bokrok, beszőtték az indák. A varázsló hosszú idő óta most először használta kardját, és hálásan köszönte meg neki a segítséget.

– Lám, milyen szerencse, hogy megtartottalak! – mondta halkan, és belépett az üregbe.

A szemközti falon halványan ugyan, de ott parázslott a jel. A csillag, amit sok évezreddel ezelőtt ártatlan kisfiúként rajzolt oda.

Könnyek szöktek a szemébe. Hirtelen elhomályosult körülötte a világ, csak két törékeny alak ragyogott a ködben.

“-Próbáljuk meg. Ilyen még nem volt!” – hallotta újra a hajdanvolt kislány édes hangját.

– Aranypille! – suttogta a Varázsló, de több szó nem jött ki a száján. 

Csak állt ott némán, miközben a köd képeket váltott. És látta a lányt, akit társául jelölt ki neki az Úr. Látta millió képen, ezernyi alakban. Látta kislányként, ahogy tarkóján csókolta a pihéket a szél… Látta gyönyörű meztelen fiatal testét, ahogy sejtelmes fátyolba öltöztette a telihold fénye… Látta érett asszonyként, ahogy megrázta örökké szőke fürtjeit… Látta hatalmas boszorkányként fáradtan az oltárra borulva… Látta az egyszarvú hátán lovagolni, szoborszép lábaival lágyan ösztökélve azt… és látta ezeket a lábakat saját testére fonódni remegő tűzben égve… látta anyaként rég halott gyermekükkel karján… és látta… és látta.. és látta… látta hosszú életük minden rezdülését.

– Aranypille…

És hirtelen megcsendült valami, mint egy kis ezüstharang.

– Jövök már, Kedves! Jövök! Megtalállak! – mondta, és a csillaghoz lépett, hogy letörölje azt a falról.

Sokáig állt ott, kezét a jel felé nyújtva, de valahogy… mégsem tudta megtenni.

– Maradjon hát, ahogy Te szeretnéd. Maradjon hát a mi emlékezetünkre. – döntött végül, és dörgő hangja még egyszer utoljára felhangzott a Földön.

– Legyen hát! Játsszátok újra az egészet – nélkülünk!

A jel lángot vetett a falon, és tüze elborította az egész barlangot.

Aztán elhalványulva izzott tovább. És a Varázsló eltűnt.

Valahol távol, az Energiatérben a kisfiú megcsókolta a kislányt. 

Aztán megfogták egymás kezét szépen, és határtalan bizalommal a szívükben elindultak az úton a Végtelen felé.