Az Ébredő Fények Temploma

Aranypille szeretett a folyó partján aludni. Ezt bátran meg is tehette, mert Átokmancs szó szerint iszonyúan jó testőr volt. Még egy bántó gondolat sem születhetett meg senki fejében  megtorlatlanul. A fiúnak is meg kellett gondolnia, hogyan szól a lányhoz, hogyan érinti, vagy hogyan közelít felé. Utálta is rendesen a tigrist, de Aranypille kedvéért megtűrte. Azért… Tovább »

Igen, a folyó elrejtette a kristályt az avatatlan tekintetek elől, de a két világban látó lények mindent láttak és mindent tudtak. És volt közöttük egy, aki már régóta követte a fiút és a lányt. Átokmancs roppant kíváncsi természetű szellemtigris volt. Mindent meg akart szagolni, és meg akart kóstolni. Mostanában főként ezt a két csupasz majmocskát… Tovább »

A fiú szeretett volna valamit adni a lánynak. Valami gyönyörűt, az együtt eltöltött első éjszakájuk emlékére.  – De mit is adhatnék, ami méltó ajándék lehet? – töprengett – Hiszen bármit szeretne, azt megteremtheti magának ő is…  Gondolkodás közben szórakozottan belemarkolt a folyóparti kavicsos fövenybe, és ujjai valami simára és melegre tapintottak. Mélyebbre ásott, és a… Tovább »

Ahogy a varázsló ment az erdőn át, egyre inkább úgy érezte, hogy nem halad olyan gyorsan, ahogy kellene. Egyre nehezebbé vált minden lépés, a levegő egyre sűrűbb lett, végül már nem is levegő vette körül, mintha egy mocsár fenekén, felkavart, rothadó iszaptól átláthatatlanná vált vízben kellene megküzdenie az előre jutásért. Noha az erdő minden fáját,… Tovább »