Az Ébredő Fények Temploma

Kicsit nem figyelek oda, és máris töprengek… Most éppen azon, hogy ha valahol meghirdetnek egy állást, amit megpályázok, a végzettségem megfelelő, aztán megírják, hogy “sajnos nem Önt”, akkor miért hirdetik meg másnap újra? Vajon miért nem hívnak be legalább egy beszélgetésre, ha nekik kell az állásra valaki, én meg elvállalnám? Most akkor kell valaki, vagy… Tovább »

Jubilálok. Száz kilós lettem. Ajajjj! Nem szeretek száz kilós lenni.  Két hónappal ezelőtt még kilencven voltam. De hát ettem. Mindent megettem, ami nem ugrott el előlem. Így aztán száz kilós lettem. A fenébe… Ráadásul itt nálunk, a negyediken súlykorlátozás van. Száz kilósnál nehezebb ember nem lakhat itt.  Baj lesz, ha nem vigyázok!! Na nem baj,… Tovább »

Mondták már Neked, hogy Te “ilyen”, vagy “olyan” vagy? És Te mondtad  már valakire, hogy “ilyen”, vagy “olyan”? Gondolkodtál már azon, hogy ez mennyire igazságtalan? Persze, ha neked mondtak már ilyet, akkor ezt a saját bőrödön is tapasztalhattad. Biztosan tiltakoztál is ellene, vagy szomorkodtál miatta, esetleg jól megsértődtél – vérmérsékleted szerint – de ez azért… Tovább »

“Nehogy már a farok csóválja a kutyát!” Ismeritek ezt a mondást? Tuti, hogy igen. Gondolom, tudjátok, mit jelent, és használtátok is már! Abban is biztos vagyok, hogy egyet is értetek vele. Na, most akkor én is mondok egy ilyet: NEHOGY MÁR A VILÁG TEREMTSEN MEG TÉGED!! Már hallom is az ellenvetéseket: “Dehát a világ, az… Tovább »

Igen, a Teremtő… ki is Ő? Hát… Tuti, hogy…  – nem egy szakállas, vén pasi…  – nem ítélkezik felettünk…  – és nem is büntet meg semmiért… – és nem vár el tőlünk semmit… – főleg azt nem, hogy imádjuk… – és azt sem, hogy féljünk tőle… – nem kell neki áldozatot bemutatnunk… – nincs a… Tovább »

Nem is olyan nagyon régen – majdnem ötven földi évvel ezelőtt ott álltam a Teremtő mellett a hetedik síkon. Éppen indultam a harmadikra. Ő rám nézett, és megkérdezte: – Mihez kezdesz majd az életeddel? – Nincs tervem, Uram – mondtam én kicsit szégyenkezve – az előzőt is jól elcsesztem. Pihennék egy kicsit.. majd lesz, ahogy… Tovább »

Reggel van. Már felébredtem, de nem mozdulok. Még a szememet sem nyitom ki. Ráér az még… Csak fekszem az ágyon, és hallgatom a város reggeli zajos csendjét.  Hamarosan felkelek és felöltözöm. Felveszem a ruháimat, csuklómra csatolom az órámat, zsebre vágom a mobilt… és magamra öltöm a negyvenkilenc év kabátját. Jó kis kabát, csak kicsit már… Tovább »

Egyik hét végén elkísértem valakit Budapestre. Ő egy ThetaHealing tanfolyamon vett részt boldogan, de én a tudatállapot-módosítás egy másik – sokak által ösztönösen művelt, ám erről az oldaláról tudatos szinten szintén kevéssé ismert – módját választottam: gyakorlatilag “szétplázáztam” az agyamat. Miután futottam néhány kört, és átengedtem magamon a “minek ez nekem”, a “mi kerül ezen… Tovább »

Figyelj a jelekre. Minden történés, minden tárgy, minden gondolat, minden érzés – megfejtendő üzenet. Semmi sem történik véletlenül. Véletlenek ugyanis nincsenek – hacsak nem véletlenül. 🙂  ... Tovább »

“Emlékezz rá, hogy ki vagy!” Az egyik kedvenc mondatom egyik kedvenc filmemből. Tudjátok, hol hangzik el ez a mondat, ki mondja kinek, és mikor, milyen szituációban? Nyomozzatok kicsit. Annyit segítek: ott lesz, ahol végképp nem keresnétek…   Szóval… ki is vagy Te tulajdonképpen? Az biztos, hogy nem a test vagy, hiszen az a Tiéd –… Tovább »

Valamikor réges régen, egy távoli… iskolában közgazdaságtant – leánykori nevén politikai gazdaságtant – is tanultam, mégsem értek – vagy talán épp ezért nem értek – valamit: Valaki magyarázza már el nekem, hogyan létezhet egy társadalomban egy időben munkanélküliség, éhezés, és megműveletlen termőföld? Ez “noooormális”?  Szerintem nem. Van ugye egy szükséglet: ennivaló kellene. Rendelkezésre áll az… Tovább »

Nem az a baj, hogy szar a világ. Az a baj, hogy lehetne jó is, mégis szar.  ... Tovább »

Ahogy haladtak lefelé az úton, az erdő fái egyre ritkulni kezdtek. Végül elhagyták az utolsót, és ekkorra az út is elfogyott a lábuk alól. Meredeken szakadt le előttük a hegyoldal, és lent a mélyben ott táncolt a holdfény a láthatárig nyújtózó óceán felszínén. A két gyerek még sohasem látott ilyet. Leültek egy sziklára,  nézték a… Tovább »

Tudod-e, vagy legalább sejted-e, hogy a világ sötétebbik felén hányan nyomorognak, hányan szenvednek, hányan halnak meg azért, hogy Te itt, Európa közepén úgy élhess, ahogy élsz? Hányan halnak meg azért, hogy Te egyre olcsóbban juss egyre gagyibb ruhához, élelemhez, hogy plázákban szórakozz gondtalanul, hogy a legújabb digitális őrületben legyen részed minden nap, hogy valóságshow-val hülyíthesd… Tovább »

Ha elhiszem, hogy nem történik semmi – akkor nem történik semmi. Hiába kavarog belül valami nagy dolog, hiába rendeződnek erőterek apró gondolatmagocskák körül, hiába feszít egyre jobban a születés fájdalma, hiába… egyszer csak kialszik minden fény, egyszer csak üres csend, fagyott rend lesz belül, csak egy soha meg sem született halott gyermek sír  valahol… Hány… Tovább »