A boldogító cipő

Egyik hét végén elkísértem valakit Budapestre.

Ő egy ThetaHealing tanfolyamon vett részt boldogan, de én a tudatállapot-módosítás egy másik – sokak által ösztönösen művelt, ám erről az oldaláról tudatos szinten szintén kevéssé ismert – módját választottam: gyakorlatilag “szétplázáztam” az agyamat.

Miután futottam néhány kört, és átengedtem magamon a “minek ez nekem”, a “mi kerül ezen a fotelon…”, a “soha nem adnék érte ennyit” mantrákat és társait, kellőképpen elcsigázva leültem egy viszonylag kényelmetlen, de egyedülálló fotelbe, és csak néztem az embereket.

Kisvártatva aztán megakadt a szemem egy kirakatban elhelyezett hirdetésen.

A képen egy gyönyörű nő mosolygott szélesen, a hóna alatt egy pár cipővel, feje fölött ott virított a mestermantra, életünk titka: “Cipő, ami boldoggá tesz” !

Úristen, hát ez az! Hányan és hány helyen keresték már a boldogság megfejthetetlennek tűnő titkát, és íme, itt van, közhírré téve, bárki által elérhetően!

És nyilvánvalóan működik, hiszen már az olvasásától is elkezdtem boldogulni… de aztán – kellőképpen önsorsrontó szokásomhoz híven – gondolkodni kezdtem, és kérdések sorozata kezdett el rajzani a fejemben.

Vajon hogyan tesz boldoggá egy cipő?…

… és vajon minden cipő boldoggá tesz, vagy csak az, amelyik a képen van?…

… és ha csak az az egy tesz boldoggá, vajon hol találom meg azt az egyet?…

… és ha megtalálom azt az egyet, akkor mi lesz a többiekkel? Ők már sosem lehetnek boldogok?…

… és ha nem csak az az egy tesz boldoggá, hanem az összes, akkor meg kell vennem egy cipőt, vagy elég, ha felpróbálom?…

… és ha megveszem, akkor boldog leszek attól, ha csak beteszem a gardróbba, vagy hordanom is kell?…

… és meddig kell hordanom?…

… és ha már egyszer boldoggá tett, meg kell tartanom a cipőt, vagy továbbadhatom másnak?…

… és ha továbbadom másnak, őt is boldoggá teszi, miután engem boldoggá tett, vagy csak egyszer működik?…

… és csak a cipő tesz boldoggá, vagy a szandál és a papucs is?…

… és mi a helyzet a csizmával?…

… és vajon a cipő boldog lesz-e attól, hogy engem boldoggá tesz, vagy nem lesz tőle boldog?…

… és eredendően boldog a cipő, ha boldog, vagy őt meg én teszem boldoggá?…

… vagy ha engem boldoggá tesz, továbbra is boldog marad, vagy átadja nekem a saját boldogságát?…

Bizony, ezek fogas kérdések… nem is találtam meg rájuk hirtelen a választ.

Tovább néztem az embereket, és egy újabb kérdés fogalmazódott meg bennem.

Az emberek túlnyomó többsége nem tűnt igazán boldognak, pedig mindegyik lábán volt cipő!

Itt még hiányzik valami… valami még rejtve van ezoterikusan!

Lehet, hogy kellene keresnem egy cipőgurut? De hol?

Talán egy plázában… vagy otthon…