A Teremtés pillanata.
Amikor hirtelen megérzel valamit. Valami megszületni készül.
Valami, aminek még nem tudod a nevét, nem tudod, mivé formálódik majd a kezedben, a szívedben, az agyadban, de már létezik. Lélegzik, lüktet, dalol benned.
Akár egy bimbó, burkában készülődik, hogy kiszakadjon a világra egyszer.
Hogy mikor és hogyan? Az már csak rajtad áll. Az már a Te felelősséged.
Gyönyörűen iszonyú felelősség. Mámorosan fájdalmas szülés.
Még órákig, még napokig, még évekig hordhatod magadban. Érzed minden rezdülését, táplálod álmaiddal, erőddel, hiteddel, és tudod, hogy most, hogy rögtön…
… aztán csend lesz hirtelen. És AZ alszik benned. Vagy talán… halott?
Nem, sohasem hal meg. Hacsak Te meg nem ölöd. De még akkor is…
Feltámad újra és újra, százszor, ezerszer újra.
Mert meg kell Őt szülnöd.
Egyszer meg kell.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: