
Józsi persze rögtön elaludt a költő zsebében, hiába próbálta az kirázni belőle. – Na, már megint egy önkényes kabátfoglaló! – morgott a férfi, és megcibálta az angyal tollatlan szárnyát. Józsi csak úgy, alvás közben rúgott egyet a költőbe, aki erre kiesett kabátjából, beleszédült a vízbe, és elúszott, mint a dinnyehéj. Józsi szeretett álmodni. Az álmai…
Tovább »