Elgondolkoztál már azon – de úgy igazán – hogy valójában ki vagy mi az Ember?
Talán egy kozmikus véletlen terméke a világ, és ennek részeként Te és Én?
Talán csak az anyag létezik és annak terméke, biológiai-vegyi folyamatok összhatása a “lélek” és a “szellem”, aztán ha nem működik tovább a test, akkor nincs tovább? A Semmiből lépünk elő összes érzésünkkel, gondolatainkkal, félelmeinkkel és vágyainkkal, aztán végül a Semmibe távozunk?
Talán szellemi lények vagyunk anyagi burkolattal? És ha így van, akkor miért vagyunk anyagba zárva?
Talán valóban bukott angyalok vagy istenek vagyunk, és ez a büntetésünk? És kiszabadulhatunk-e ebből a börtönből valaha, vagy az ítélet: “örökké”?
Egyáltalán: van-e “örökké” vagy egyszer csak kialszik minden? És ha kialszik, kezdődik-e újra, vagy ilyen többé sose lesz?
Talán fiatal lelkek vagyunk, és az anyagi lét egy iskola, aztán, ha jól vizsgázunk, magasabb osztályba léphetünk? És mehetünk egyedül tovább, vagy be kell várnunk a többieket? Kell-e nekik segítenünk, vagy nem szabad súgni? Vagy úgyis hiába súgunk, mert nem elég a tudás – tapasztalni kell?
Talán ez már egy magasabb osztály, eminens diákoknak?
Talán olyan tapasztalatokat élünk meg így, melyek csak itt és most élhetők meg?
Talán az anyagi lét egy hatalmas isteni kísérlet, és mi vagyunk benne a kísérleti patkányok? Vagy éppen mi vagyunk a kísérletezők?
Talán egy akvárium vagyunk egy isteni otthon nappalijában, vagy egy istengyermek csillogó játékszere?
Talán játszik még velünk a gazdánk, vagy már megunta ezt, és most félredobva heverünk a sarokban, hirtelen szabaddá válva?
Talán Isten teremtményei vagyunk, és örökké azok is maradunk, vagy magunk is Istenné válunk, ha felnövünk?
Talán alszunk valahol, és ez az egész csak álom? És ha így van, akkor felébredünk-e egyszer, és milyen valóságra eszmélünk?
Talán valamelyik kérdésemmel ráhibáztam az igazságra, vagy meg sem közelítettem azt?
Talán bármelyik változat igaz lehet, hiszen mi teremtjük a valóságot? Hitünk, félelmeink vagy vágyaink szerint adatik? Vagy aszerint, amelyik erősebb? Amelyiket jobban etetjük?
Talán most azt gondolod, hogy azért írtam le ezeket a kérdéseket, mert én tudom – vagy tudni vélem – a választ?
Vagy talán azt gondolod, hogy én ugyan nem, de Te aztán tudod a választ?
Na ezeken gondolkodj el, ha nincsenek saját kérdéseid.
De legyenek. A kérdések száma végtelen. Vagy nem?
Válaszaid viszont ne nagyon legyenek. Azok halálosak. És a számuk szintén végtelen.
Vagy nem?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: