Az Ébredő Fények Temploma

Mostanában egyre-másra szembesít a Főnök azokkal a dolgokkal, amiket nem értettem meg másokban, amit megítéltem bennük, amiért elítéltem őket. Szembesülnöm kell azzal, milyen az, amikor nem találok munkát magamnak. Szembesülnöm kell azzal, milyen az, amikor nem tudom kifizetni, amit kellene. Szembesülnöm kell azzal, milyen az, amikor ezekért a dolgokért el kell viselnem mások ítéletét. Szembesülnöm… Tovább »

Engem a kéregetők rendszeresen megtalálnak. Ameddig tehettem, mindig adtam nekik egy kis aprót, vagy valami ennivalót, ha éppen volt nálam, de még ekkor is összeszorult torokkal mentem tovább. Aztán eljött az idő, amikor már nem tudtam adni. És ezt meg is kellett mondani, tehetetlen keserűséggel és valami megmagyarázhatatlan bűntudattal. De miért a bűntudat? Hiszen ha… Tovább »

Egyedül ment a sötétbe burkolózó utcán. A szél vékony kabátja alá nyúlt, és arcát suhintgatta nedves tenyerével. Az alig világító lámpák gyengécske fényénél látta, hogy apró pelyhekben, de sűrűn kavarogva esik a hó. Hideg volt nagyon, de ő már nem fázott. Túl volt már hidegen és melegen, túl az utcasarki mindegy-színű reggeleken, a rég elmúlt,… Tovább »

Az Igazság ma reggel is a telefon jelzésére ébredt. Lassan kimászott az ágyból, főzött egy kávét, felöltözött, kifestette magát. Közben beszólt az Igazság szobájába: – Öltözz gyorsan kisfiam, mert elkésünk! Tíz perc múlva már robogtak lefelé a lépcsőn. Majdnem fel is lökték a szomszéd Igazságot, aki éppen négylábú Igazságát vitte sétálni az utcára… A buszmegálló… Tovább »

A varázsló a templom ajtajában állt. Benn a szentélyben ragyogott a kristályokból áradó hófehér tűz. Ledobta köpenyét, és belépett a fénybe. Kezeit összezárta szíve fölött, majd karjait kitárta az ég felé és beszélni kezdett: – Mindenség Ura, drága Teremtőm! Én, Sirack szólok hozzád, és szívemből beszélek! Mikor beléptem a Létezés Kapuján, felesküdtem a Fényre. Sok… Tovább »

Egy ideje azt tapasztalom, hogy a fény felé törekvő emberek kezdik meglátni a másikban a gonoszt. Ülnek kis várukban a falak mögött és lesnek kifelé a lőrésen, mert – ugyebár – a gonosz az jön. Aki egy kicsit is másképp rezeg, mint ők – mint mi – , az már legalábbis gyanús. Így aztán elszigetelődünk,… Tovább »

A farkas – az farkas. A bárány – az bárány. Az ember – az Döntés.  ... Tovább »

Évszázadok óta keringett a kék bolygó körül. Sok szépet látott már, de  ennyire vonzót, ilyen gyönyörűt még nem. Szíve tele volt vággyal és kíváncsisággal. Tudatában ott visszhangzott az Öregek figyelmeztetése: “Ne tedd!!”.    Évszázadokig figyelt és várt. Nem tudott dönteni. Aztán győzött a vágyakozás…   Ahogy a bolygó légkörébe lépett, rögtön tízmilliárd darabra hullott szét…. Tovább »

Egy szép tavaszi délután Egóka átment a szomszédba Beszékhez, hogy Arikával játsszon. Természetesen papás-mamást játszottak. Egóka papa éppen hazajött a kocsmából, és vacsorát kért. Arika asszony nem adott neki, ezért Egóka szelíden a falhoz szorította őt. Ekkor Arika felsikoltott: – Jaj, a konnektor, a konnektor!! A kislány mozdulni sem tudott, és szemei annyira megteltek rémülettel,… Tovább »

  Telehányták a kedvenc kocsmámat. Úgy telehányták, hogy nem lehet már megmozdulni sem benne anélkül, hogy valami jófajta gyűlöletbe vagy félelembe ne lépne az ember.  Most félünk a migránsoktól. Most gyűlöljük őket. Pedig migránsok nem is léteznek. Ahogy magyarok sem. Csak Ali létezik Szíriából, akinek megölték a családját, és éjjelente a gyerekeivel álmodik, ha ugyan… Tovább »

Olvasom a helyi lapot. Az “Akkor és most” rovat egy épületet mutat be: “… Művelődési Központként ismertté vált épület… Színházterem, balett-terem… klubhelyiség…munkahelyi közművelődési teendők…” Aztán az utolsó mondat: “Az épületben ma bank működik”. Hát igen.  Cseppben a tenger.    ... Tovább »

A magyar nyelv csodálatos. Sokan a világ legszebb nyelvének tartják. Ezt nem tudom, mert nem ismerem a világ összes nyelvét – bár szerintem ők sem – de azt biztosan állíthatom, hogy az általam valaha hallott nyelvek közül a legdallamosabb, a legtöbb hangot használó. Hálát adok a Főnöknek, hogy ezen a nyelven beszélhetek, ezen a nyelven… Tovább »

  Ez a föld évezredek óta a miénk. Sok-sok évszázaddal ezelőtt adta nekünk a Nagy Zümmögő. – Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Rétet! – parancsolta Ősanyának. És Ő szaporodott és sokasodott, és miénk lett a Rét. Ez a hely maga volt a Kánaán. Elegendő tér adatott házainknak, a szivárvány összes színében pompázó virágtenger… Tovább »

Munkát keresek. Most már régóta, és most már bármilyet. Bármilyet, csak valós legyen. Valódi igényeket kielégítő. Két hónappal ezelőtt találtam egy gyümölcsszedésre invitáló hirdetést, amitől felcsillant a szemem. Mindig szerettem a szüretelést, rendszeresen jártam építőtáborba, az iskolai őszi munkát egyenesen imádtam. Rögtön felhívtam a megadott telefonszámot, ahol egy kedves női hang tájékoztatott lelkendezve, hogy pont… Tovább »

Szemüveges vagyok – és ez rögtön látszik is rajtam! Hogy miért közlöm ezt itt most, ha úgyis látszik?  Elmondom. Volt egy álmom, ezért jelentkeztem egy állásra egy közlekedéssel foglalkozó céghez. A pályázatomat személyesen adtam be – természetesen rajtam volt a szemüvegem is. Senki nem mondott semmit. Néhány havi várakozás után be is hívtak egy tesztírásra…. Tovább »

AnyaÉn a reggeli kávéja mellett megtervezte a napot, majd felkeltette Egókát. – Reggeli után lemegyünk a játszótérre. Ma egy egész órád lesz a játékra, de aztán tennünk kell a dolgunkat! – mondta neki kedvesen mosolyogva. Egóka is mosolygott, aztán megette mézes-vajas kenyerét és megitta a fél bögre kakaót. Lenn a játszótéren Egóka önfeledten játszott. Homokvárat… Tovább »

Az ember folyton kéri az Istent:– Hozz békét, hozz boldogságot, hozz szeretetet, hozz ezt meg azt…Az Isten meg azt mondja – csak az ember nem hallja meg:– Jó, jó, hozok én – de hová tegyem le, ha nincs Benned hely!?  ... Tovább »

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy végleges letelepedésemet Magyarországon engedélyezni és egyben támogatni szíveskedjen! Kérésemet az alábbiakkal indokolom: Én ebben az országban születtem, amikor itt még javában épült a szocializmus. Szüleim is ennek építésén fáradoztak. Kevés pénzért – ugye, nem ehettük meg az aranytojást tojó tyúkot -, de csillogó szemmel. Ezeket a… Tovább »

Mi, emberek a napjainkat általában a tükör előtt kezdjük – persze csak ha van. 🙂 Mosakodás, fésülködés, fogmosás, borotválkozás, alapozás, festék, rúzs, szempillaspirál, szemceruza, dezodor, parfüm igény és nemi hovatartozás szerint – és készen állunk a napi harcra. De tényleg készen állunk? És harc ez egyáltalán? Jó lenne, ha nem az lenne. És ezért tehetünk… Tovább »

A félelem egyre nő. Körülöttünk és bennünk.  Ömlik ránk a sok szemét. A sokkoló hírek: kiragadott mozaikok, csúsztatások, áligazságok, féligazságok, vagy csak egyszerű hazugságok. Mindegy hogyan, mindegy mitől – csak az számít, hogy egyre jobban félj. Hogy félelmedben kapható legyél mindenféle gonoszságra. Miért, miért, miért?  Miért nem a szépséget keressük, miért nem a fényt látjuk,… Tovább »