Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy végleges letelepedésemet Magyarországon engedélyezni és egyben támogatni szíveskedjen!
Kérésemet az alábbiakkal indokolom:
Én ebben az országban születtem, amikor itt még javában épült a szocializmus.
Szüleim is ennek építésén fáradoztak. Kevés pénzért – ugye, nem ehettük meg az aranytojást tojó tyúkot -, de csillogó szemmel.
Ezeket a csillogó szemeket én is örököltem, de valahogyan mégsem látom sehol az aranytojást.
Igaz, hogy közben a tyúkot privatizálták a baromfitelep vezetői.
Elnézését kérem, drága Miniszterelnök Úr, egy kicsit elkalandoztam. De ebből is látszik, hogy jó magyar lehetne belőlem.
Időközben a politikai helyzet kedvezőtlen változásai miatt kénytelen voltam otthonomat elhagyni, és most szeretnék Magyarországon letelepedni.
Ehhez azonban szükségem lenne egy kicsike fedélre a fejem fölé, némi ennivalóra és pár ruhadarabra.
Cserében felajánlanám szerény képességeimet ennek a kis országnak.
Valami olyan munkára gondoltam, ami a közösséget szolgálja.
Művelt, okos, kreatív, empatikus, és kooperatív vagyok, negyvenkilenc évnyi élet-, és huszonöt évnyi munkatapasztalattal a tarsolyomban, tehát vezetői posztra alkalmatlan, ezért beérném némi fizikai, adminisztratív vagy karitatív munkával.
Utoljára még megjegyezném, hogy három okos, tehetséges és szintén csillogó szemű gyermekkel ajándékoztam meg az országot, akik szintén erre készülődnek.
Bízva kérelmem kedvező elbírálásában tisztelettel és alázatosan búcsúzom.
Jó egészséget és sikerekben gazdag, munkás életet kívánok Önnek!
Köszönettel
Szabó Károly
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: