Nincs rajta sapka – de szemüveges!

Szemüveges vagyok – és ez rögtön látszik is rajtam!

Hogy miért közlöm ezt itt most, ha úgyis látszik? 

Elmondom.

Volt egy álmom, ezért jelentkeztem egy állásra egy közlekedéssel foglalkozó céghez.

A pályázatomat személyesen adtam be – természetesen rajtam volt a szemüvegem is. Senki nem mondott semmit.

Néhány havi várakozás után be is hívtak egy tesztírásra.

A tesztíráson megjelentem – akkor is rajtam volt a szemüvegem. Senki nem kérdezett semmit.

A teszt nem volt könnyű, de jól teljesítettem – 83 pontot értem el a maximális 90-ből.

Ezzel elnyertem a jogot, hogy részt vehessek a személyes interjún, ahol szemüvegben – persze nem csak abban – jelentem meg. Ez senkit sem zavart.

Szerencsésen túljutottam ezen is, tehát elküldtek egy orvosi vizsgálatra, ahol meg is jelentem a megadott időben – és szemüvegben.

Nos: EKG, vércukorszint-mérés, hallásvizsgálat, LÁTÁSVIZSGÁLAT, vérnyomásmérés, majd közölték, hogy jöjjek vissza csütörtökön, mert csak akkor lesz itt a pszichológus. A szemüvegem nem zavart senkit.

Visszamentem tehát csütörtökön, beszélgettem a pszichológussal, aki kedvesen üdvözölt a cégnél, és sok sikert kívánt, majd mondta, hogy üljek le a váróban, míg nem szólítanak. 

Leültem. Szólítottak.

A doktornő EKKOR közölte velem, hogy NEM VAGYOK ALKALMAS, mert a szemüvegem +3-nál erősebb. És hogy nagyon sajnálja.

Na ekkor lettem kicsit ideges – éppen nem kaptam gutaütést hála istennek, mert akkor még azért sem lettem volna alkalmas.

Az orvosi papírt bevágtam a táskámba, és hazamentem.

Kisvártatva csörgött a telefonom. A HR-es hölgy hívott, akinek annak idején beadtam a pályázatomat, és az orvosi véleményt kereste.

Elmondtam neki, hogy mi a helyzet, és roppant udvariasan megkérdeztem, hogy nem lehetett volna ezt a szemüveg-dolgot már az elején tisztázni, mikor láthatták ugye, hogy nekem VAN SZEMÜVEGEM?

A választ ugye sejtjük már: ő nem tudta, hogy ez akadály! Van ugyan egy több oldalas listájuk a kizáró okokról, de nem kezdhetik a kiválasztást ennek felolvasásával, ugye?

Kérdem én: Hát ugyan miért nem??