Telehányták a kedvenc kocsmámat.
Úgy telehányták, hogy nem lehet már megmozdulni sem benne anélkül, hogy valami jófajta gyűlöletbe vagy félelembe ne lépne az ember.
Most félünk a migránsoktól. Most gyűlöljük őket.
Pedig migránsok nem is léteznek. Ahogy magyarok sem.
Csak Ali létezik Szíriából, akinek megölték a családját, és éjjelente a gyerekeivel álmodik, ha ugyan tud aludni, Juszuf Afganisztánból, aki terrorista, és kihasználja a helyzetet, hogy egy jó kis öngyilkos merénylet reményében bejusson Európába, na meg a szomszéd Józsi létezik, aki templomba jár, és veri az asszonyt meg a gyereket, meg Mari néni a földszintről, aki pitét süt az unokáinak, eteti a galambokat, és Józsi mellett ül a templomban…
És az a szépséges emberi szokás létezik, hogy a másik, az idegen rossz és veszélyes.
A férfiak, a nők, a Fradi, a Diósgyőr, vagy éppen az Iszlám.
Fent említett kedvenc kocsmám ajtaján a következő felirat áll: “Mi jár a fejedben?”
Most az jár a fejemben, hogy vajon mikor szólal már meg egy igazi, hithű magyar muzulmán? Beszélhetne a hitéről. Az igazi Iszlámról.
Mert én nagyon úgy érzem, hogy nem az iszlámmal vagy a kereszténységgel van a bibi, hanem a fundamentalizmussal. A vallásos köntösbe öltöztetett projekcióval.
A “nincs rajta sapka” az igazi gond. Az, hogy “úgy szeretnélek megölni, de mivel is indokoljam?”
Ha valamit vagy valakit igazán megismerünk, megértünk, akkor azt elfogadjuk, talán meg is szeretjük, és már nehezebben öljük meg. Gondolj csak a kertedben kapirgáló, Bözsi névre hallgató kendermagos tyúkocskára… 🙂
Lehet, hogy rosszul gondolom. De lehet, hogy nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: