Egy szép tavaszi délután Egóka átment a szomszédba Beszékhez, hogy Arikával játsszon.
Természetesen papás-mamást játszottak. Egóka papa éppen hazajött a kocsmából, és vacsorát kért. Arika asszony nem adott neki, ezért Egóka szelíden a falhoz szorította őt.
Ekkor Arika felsikoltott:
– Jaj, a konnektor, a konnektor!!
A kislány mozdulni sem tudott, és szemei annyira megteltek rémülettel, hogy Egóka teljesen bepánikolt.
A kiabálásra berontott a szobába Ari mama is.
Elrántotta kislányát a konnektortól, és úgy nézett Egókára, mint egy tömeggyilkosra, aki ezek után villámgyorsan hazarohant.
Éjszaka Egóka a konnektorral álmodott.
A konnektor megmozdult a falon, leugrott a padlóra, villámokat szórt, aztán kitátotta hatalmas száját…
– Ébredj fel, Egóka! – rázta meg a gyerek vállát AnyaÉn – mi a baj, miért sírsz?
– Anya, a konnektor megesz! Gonosz a konnektor!
AnyaÉn mosolygott, és letérdelt Egókával a konnektor elé. Óvatosan megfogta a peremét, kihúzta, majd visszadugta az állólámpa csatlakozóját, és felkapcsolta a lámpát.
– Nézd! A konnektor erre való. Áramot ad, amivel sokféle dolgot csinálhatnak különféle eszközök. De az áram valóban veszélyes, így aztán a konnektor is veszélyes. Akár meg is ölhet, ha nem vigyázol.
– Akkor a konnektor rossz?
– Nem rossz és nem jó. Csak egy eszköz.
– Félek tőle. Mit csináljak?
-Használd óvatosan. Mindig a szélét fogd meg, vigyázz, hogy ne tépd ki a falból. És ne dugj bele szöget!
Egóka többé nem félt a konnektortól.
Hát… valahogy így van ez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: