A Tudás nem az enyém. A Tudás nem a Tiéd.
“A gyertyát nem azért gyújtják, hogy a véka alá rejtsék.”
A tudásunkat át kell adni az érte jelentkező tanítványoknak.
Egymás Mesterei és egymás tanítványai vagyunk.
Vajon a Mesternek válogatni kell a tanítványok között?
Ki lehet tanítvány?
És ki lesz Tanítvány?
Nem könnyű ezt eldönteni, de talán nem is nekünk kell. A Fény sem válogat.
Én ezt a Főnökre bíznám.
A Mesternek tudnia kell, hogy a tanítás szolgálat.
A Mesternek úgy kell felépítenie a tanítást, hogy a tanítvány fokról fokra lépegethessen felfelé.
Nem ajánlom a liftet. 🙂
És aki menni akar felfelé, az menjen felfelé. Ahogy bírja. Úgysem tud tovább menni, ha elfogy a szufla.
A Mesternek fel kell hívnia a tanítvány figyelmét az általa ismert tévutakra, zsákutcákra és egyéb veszélyekre. A többi a tanítvány dolga és felelőssége.
A Mesternek hinnie kell abban, hogy a tanítványt addig nem engedi hozzá a Főnök, amíg annak valamiért nincs szüksége, nincs joga a Tudáshoz, amit ő tud adni neki.
A Mesternek hinnie kell abban, hogy a Főnök beavatkozik, ha a folyamat rossz irányba halad.
A Mesternek tudnia kell elfogadni, és a tanítványt elbocsátani, ha az továbblép.
A Mesternek észre kell vennie, mikor válik a tanítvány a Mester Mesterévé.
A Mesternek ezt alázatosan és hálával teli szívvel kell fogadnia.
Mert a Tudás a fontos, nem a Tanítás.
Végül a Mesternek tudnia kell, hogy Tudását akkor növeli tovább a Főnök, ha a meglévőt már továbbadta a Tanítványainak.
És ez így van.
Vagy nem. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: