Az Ébredő Fények Temploma

Igen,  bajom van vele. Bajom van vele, mert amikor beszélek, írok róla, akkor tulajdonképpen nem a szeretetről beszélek, csak nem tudok rá jobb szót. Talán azért használjuk ezt a szót valamire, aminek még nincs igazi neve ezen a világon, mert pillanatnyilag ez a poláris világunk mindenki által hajszolt csúcsélménye. Ez közelíti meg legjobban azt a… Tovább »

A szeretet kapuján a félelem a lakat.... Tovább »

Nincs idő meditálni… … és mi a helyzet az utcán, például suliba vagy munkába menet? Meglátsz valamit, és rögtön beindul az agyad: “De menő az a telefon annál a srácnál… jó lenne nekem is egy olyan… de nincs miből… az anyám ma se adott zsebpénzt… jaj, megígértem neki, hogy leviszem a szemetet… ki kellene már… Tovább »

Ülök a sötét szobában. Egyetlen gyertya világít. Előttem az asztalon egy tükör. Apámtól kaptam, ő csinálta – “fábul”, mint általában mindent. A tükör is sötét. És üres. Nézem. Elmerülök az ürességben.  De az Üresség a Mindenség is egyben. Egyszerre már a tükörben vagyok. A szoba üres. A tükörben egy téli kép ébred. Esti félhomályban táncol… Tovább »

Néha én is érzem magam úgy. Néha én is úgy látom, hogy a hétköznapok  szarok. Néha én is a sötétebbik oldalt látom igaznak. Néha én is odacsapnék… Néha igen… néhány óráig. De aztán… De aztán ráeszmélek, hogy egyszer-kétszer már játszottam ezt. Nem jött be. Nagyon nem. Nem, mert ez elsősorban nekem nem volt jó. A… Tovább »