Nincs idő meditálni…
… és mi a helyzet az utcán, például suliba vagy munkába menet?
Meglátsz valamit, és rögtön beindul az agyad:
“De menő az a telefon annál a srácnál… jó lenne nekem is egy olyan… de nincs miből… az anyám ma se adott zsebpénzt… jaj, megígértem neki, hogy leviszem a szemetet… ki kellene már ganézni a fiókomat is…” – és így tovább.
A végén már azt sem tudod, hol jársz. Talán el is felejted, hogy le kell szállnod a buszról – én már jártam így.
Mostanában én nem így közlekedek. Inkább meditálok.
Hogy hogyan?
Persze nem csukott szemmel, ellazulva, csak úgy, észrevétlenül.
Megnevezek a fejemben mindent, amit látok. Amit tudatosan érzékelek.
“Ez egy busz… emberek… bérlet… ez is lejár holnap… ez egy gondolat… fogantyú… ez egy nő… milyen csinos… ez egy gondolat… fa… piros autó… rögtön le kell szállni… ez egy gondolat…” – és így tovább.
Nem pörög az agyam, minden szó után jön a következő, aztán egyszerre… a Semmi.
Csak látok, érzékelek, de nincs gondolat – egy ideig. Aztán persze jön az, hogy:
“- De jó, nem gondolok semmire… ez egy gondolat… kutya… meg ne harapjon… ez egy gondolat… híd… virágok…” – aztán megint a Semmi – vagy a Minden?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: