Igen, bajom van vele.
Bajom van vele, mert amikor beszélek, írok róla, akkor tulajdonképpen nem a szeretetről beszélek, csak nem tudok rá jobb szót.
Talán azért használjuk ezt a szót valamire, aminek még nincs igazi neve ezen a világon, mert pillanatnyilag ez a poláris világunk mindenki által hajszolt csúcsélménye. Ez közelíti meg legjobban azt a … valamit.
Csak… mégse.
Szeretni valakit, valaki által szeretve lenni… az nagyon-nagyon jó – de én mégsem erről akarok beszélni, amikor a szeretetről beszélek.
Mert a “szeretni valakit” magában hordozza azt is, hogy “valaki másnál jobban”, azt is, hogy “valamiért”.
Valamiért szeretni – az már üzlet. Valakit nem annyira szeretni – az meg már árnyék.
Azért szeretni valakit, mert valamit kapok tőle, ami nekem jó… ez olyan, mint sütkérezni a fényben.
Valakinek a fényében.
De a szeretet az nem ez. Vagyis, ha ez a szeretet, akkor nem ez az, amiről beszélni kell.
De akkor mi legyen a neve?
Talán… Egység-élmény… de az is… kevés.
Az a valami, amiről beszélek, az nem sütkérezés más fényében.
Az a valami, amiről beszélek – az emberből sugárzó fény.
Nappá kell válnunk – ennyi az egész.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: