Az Ébredő Fények Temploma

Orchidea

Mikor megláttam, gyönyörű volt. Rögtön megakadt rajta a szemem, ahogy beléptem a virágboltba. Megvettem. Sokáig őrizte a szépségét, de végül mégis lehullottak a szirmok, leszáradt a virág szára – és maradt a két levélke. Aztán vagy másfél évig csak volt. Nem mozdult benne semmi – látszólag. Locsolgattam, nézegettem, aztán nem is locsoltam már – aztán… Tovább »

Mikor lesz karácsony?

Tombol az őrület. Vegyél és vegyél, költs erőn felül, adj a másiknak teljesen felesleges dolgokat, de legalább Te is kapsz majd ilyeneket, hiszen jön az ünnep, jön a karácsony! Jön hát, csak az a baj, hogy lassan ér ide! Mert amíg emberek éheznek és fáznak, emberek fagynak meg az utcai padokon, emberek élnek mindenki által… Tovább »

Minden úgy jó, ahogy van?

“Minden úgy jó, ahogy van.” Ez egy jó kis ezoterikus közhely. Valóban? Ezek szerint, ha elmegyek Hozzád, lehúzok Neked két nagy pofont, kiveszem a zsebedből a pénztárcádat, és búcsúzóul még jól fenéken billentelek, akkor az úgy pont jó lesz Neked? Nem hinném. Persze tudom én, mi ennek a valódi tartalma. Ami már megtörtént, az már… Tovább »

Hagyaték

Néha szeretném odaadni, amit 50 földi év alatt összegyűjtöttem. Csak az a baj, hogy nem nagyon tudom szavakba önteni a lényeget. Újra és újra nekifutok, aztán feladom.  Hagyom a fenébe. Aztán újra mocorogni kezd bennem valami valahol. Aztán arra gondolok, hogy kinek is kell ez? Mit gondolok én? Aztán… mégis… hátha valakinek mégis segít majd… Tovább »

Rossz karma

Varázslók és boszorkányok vagyunk valamennyien ezen a világon. Bizony, ez így van, ha hisszük, ha nem. Ha ezt nem fogadjuk el, ha nem élünk ezzel tudatosan együtt, akkor tudatalatti szinten varázsolunk. Varázsolunk a vágyainkkal vagy a félelmeinkkel – mikor melyik az erősebb. Aztán rettentően csodálkozunk, hogy már megint mibe keveredtünk – úgymond – ártatlanul. Pedig… Tovább »

Az utolsó mise

A Varázsló befejezte imáját és felállt az oltár elől. Megfordult, végignézett a templomot csordultig betöltő embertömegen. Az emberek lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel várták a prédikációt. A Varázsló elmosolyodott és lelépdelt a lépcsőkön, egészen az első sorig. – Testvéreim – kezdte beszédét halkan, de erre a szóra mégis mindenki felemelte a fejét. – Testvéreim, vétkeztem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!