Az Ébredő Fények Temploma

Sosem értettem, hogy miért kellett megszületnem. Nagyon kevés emlékképem van kora gyermekkoromból, a születésem előtt történtekről pedig aztán fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy haragudtam az anyámra, hogy megszült erre a világra. Haragudtam rá, hiszen aki megszületett, annak egyszer meg is kell halnia. És akkor nem leszek. De miért is rossz az, ha nem leszek?… Tovább »

Este van. Kialszanak a fények. Jön a sötétség, a dermedt éjszaka. Torkomat szorítja a félelem, alattomosan kúszik hideg keze a szívem felé. Megindul bennem a szokásos gondolat: “Segíts meg, Istenem!” Igen, megindul, mint mindig, amikor sötét lesz. De most valami megakasztja bennem a könyörgést, az “adj még és még” fohászkodást. Mit is akarok még, hiszen… Tovább »

Ma esett a hó. Esett, de annyira puhán, annyira szürreálisan lassan, alig-alig létezően, mégis mindent betöltően, hogy sikerült hirtelen marokra fognia és jéghideg kezével felmelegítenie a szívemet, sikerült megállítania örökké okoskodó agyamat. Esett a hó, és már megint megtörtént bennem a csoda. Számomra a hó – áldás. Égi könyörület, feloldozás. Amikor fehér puhasággá varázsolja a… Tovább »

Isten nélkül nem megy. Nélküle minden fénytelen, üres és hideg. Gyerekkoromban nagyon vártam a karácsonyt. Nem tudtam igazán, miért, de vártam. Aztán eljött, feldíszítettük a fát, kibontottuk az ajándékot, megettük a vacsorát… és én még mindig csak vártam… aztán elmúlt az ünnep, anélkül, hogy megtörtént volna az, amire vártam. Amiről nem is tudtam igazán, hogy… Tovább »