
A Boszorkány koporsójában feküdt márványfehéren, véres fogakkal. A Varázsló leült mellé, és beszélni kezdett hozzá, miközben egy nedves kendővel törölgette a nyakát és mellét borító harapásnyomokat. – Elmegyek, szerelmem. El kell mennem, mert így megöljük egymást. Ha keresnél, tudod, hol találsz meg. Megyek az álmaink után. – Gyógyulj meg. Gyógyítsd meg magad. Kezedben az elixír….
Tovább »