Kedvesemnek unokája született. Mindig megdöbbenek, ha mostanában ilyesmi történik. Elég nagy bátorság, vagy óriási gyanútlan tájékozatlanság kell ahhoz, hogy valaki erre a világra szülessen. ☺
Na de félre a komolytalan élcelődéssel.
Kedves Zente baba!
Isten hozott – Isten éltessen!
Mondhatnám azt is: “hajrá, Kovács néni”!
Szóval, ezen alkalomból elgondolkodtam – mindig ez történik, ha egy kicsit nem figyelek – szóval azon törtem azt az okos fejemet, vajon milyen ajándékot adhatnék egy kicsike gyereknek.
És ekkor eszembe jutott Keljfeljancsi. Biztosan mindenki ismeri, de a lényeg röviden: ő az a baba, amelyik minden helyzetből újra “talpra” áll, mert a súlypontját önmagában hordja.
Nos ezt adnám minden gyereknek és minden felnőttnek.
És elmondanám mindegyiknek, hogy tekintse ezt követendő példának.
Kedves fölnőttek!
Neveljünk Keljfeljancsikat!
És persze Keljfeljuliskákat is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: