Ébredés

Tegnap estére eléggé elfáradtam, ezért korán elaludtam.

Már sötét volt, amikor hirtelen felébresztett a telefonom csörgése.

Álmosan és morcosan vettem fel a telefont.

A vonal másik végén kedvenc Gizibankom jelentkezett be a szokásos szöveggel: azonosítás, hangfelvétel, satöbbi… de aztán a beszélgetés váratlan fordulatot vett.

– Kedves Szabó Károly Úr – mondta a határozott férfihang -, én a Gizibank vezérigazgatója vagyok, és az elnézését kell kérnem. Igen, elnézést kérek Öntől a magam, és a bankunk teljes vezetése nevében, hogy hitelkártyáját véglegesen korlátoztuk akkor, amikor élethelyzete drasztikus megváltozása miatt nem tudta fizetni az aktuális törlesztőrészleteket.

Elnézését kérem az állandó telefonos zaklatásért – mondhatni: üldöztetésért – és külön elnézését kérem azért, hogy – miközben az alapkamat és a betéti kamatszint szinte a nullára zuhant, az Ön hitelének kamatát sajnálatos módon és szinte megbocsáthatatlanul elmulasztottuk az évi negyven százalékról négy százalékra lecsökkenteni.

– Ó, emiatt igazán ne legyen lelkiismeret-furdalásuk – mondtam megértően – igazán nem történt semmi…

– Köszönöm Önnek kedves Szabó Úr, hogy megbocsátja ezt nekünk, de ez így mégsem járja… természetesen kárpótoljuk Önt: azon túl, hogy töröljük az összes tartozását, és kifizetjük a más bankok és hatóságok felé fennálló kötelezettségeit is, – hiszen ezek is a mi magas kamatszintünk miatt keletkezhettek – szóval ezen túl még meghívjuk Önt egy 30 napos vakációra a napfényes Floridába, teljes ellátással, természetesen az egész családjával együtt! Kedves Károly, csak dőljön hátra, és élvezze a balzsamos tengeri levegőt, a  hullámok selymes érintését a bőrén…

És ahogy ezt kimondta a férfi, én már éreztem is a vizet a kezemen… és ekkor tényleg felébredtem.

Belelógott az ujjam a bilibe.