Az emberek olyan furcsák.
Sokan nem mondják el senkinek, ha valami – egyedül nehezen megoldható, vagy éppen megoldhatatlannak látszó – gondjuk támad.
– Engem ne sajnáljanak! – mondják, és inkább szenvednek tovább.
Aztán vannak, akik mégis elmondják, és máris érkezik a válasz a “barátaiktól”:
– Ne sajnáltasd magad!
Bizony, igazuk is van! Sajnálatra semmi szükség… mert az kevés.
Amire szükség van, az a segítség… az odafigyelés… a törődés…
Amire szükség van… az a tudat, hogy bátran kérhetek segítséget embertársaimtól nagy bajomban…
Amire szükség van… az a késztetés, hogy kérésre, vagy kérés nélkül is segítsek bajba jutott embertársamon…
Amire szükség van… az a közösségi lét nyújtotta tökéletes biztonságérzet.
Ha úgy tetszik: a horda melege. Az “egy vérből valók vagyunk – Te meg én” törvényének alázatos betartása.
Amire szükség van… az maga a Szeretet.
SZERETET, SZERETET, SZERETET!
Azért, hogy ne legyen az életünk ilyen…”szar”.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: