Az Ébredő Fények Temploma

Fekszem a földön – Zoltán Erika

“Sokáig  nézel. Nem lépsz rám. Ki lehetsz?
Letérdelsz mellém, vigyázva felemelsz.
Érezheted, azt, hogy mennyire izgulok
nehogy ártsak Neked. Poros, szúrós, és rossz vagyok…”

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!