Az Ébredő Fények Temploma

Egy “jósvers” kamaszkoromból: Csillagszem Csillagszem dajkál csillaggyermeket Robbannak fényes szupernovák Megosztják velünk az éjszakát Színes szakállú bolygó-szellemek Holdfényben égnek ezüst tengerek Harmatot isznak csillagrózsafák Arany burokban alszik a világ Fölötte csendes, bíbor tűz lebeg… De Androméda nem álmodik Percenként halnak meg csillagok A századik, az ezredik Én minden ködben ott vagyok A fájdalom bennem lakik… Tovább »