
Reggel van, szinte még hajnal. Persze mindenki alszik. Élvezem a csendet, ahogy élvezem a beszélgetéseket, a közös hallgatásokat, a ki nem mondott, de mégis meghallott gondolatokat, az egymásnak lejátszott zenéket… Itthon vagyok… De egyszer majd mégis tovább kell menni. Innét is. Jó itt lenni. Sehol sem találtam még ennyi tiszteletet, ennyi egymásra figyelést, ennyi…
Tovább »