Az Ébredő Fények Temploma

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, karácsonykor éppen, hogy egy pásztor járta a téli erdőt. Egy tisztáson megpihent, és tüzet rakott, jó nagy tüzet. A szél ott settenkedett körülötte, és amikor legnagyobb lánggal égett a tűz, kiemelt belőle egy kicsi szikrát. – Talán a pásztor nem veszi észre…- gondolta. A pásztor természetesen… Tovább »

Jogod van hozzá, hogy önző legyél. Csak időd, az nincs. Mire rájössz, hogy tévedtél, már késő… Elment, meghalt, nem kellesz már… meghaltál…... Tovább »

Már megint felriadt az éjszaka közepén. – Hurrá! Megint nem alszom! – gondolta, és dühös lett rögtön. Bekapcsolta a tévét. Legalább ne legyen olyan csend. Felkelt. Kinyitotta az erkélyajtót. Kilépett a hideg éjszakába. – “Kicsit kiszellőztetem a szobát. És a fejemet…” Alatta az.idegen város fényei…azon túl a sötétség. “- Mint egy őrtoronyban…” Visszafeküdt az ágyba…. Tovább »

Nem jó utolsónak lenni. “Utolsó mohikánnak”. Üres a dohányzó, néma és hideg. Rajtam kívül mindenki elment már, vagy készülődik éppen. Csak téblábolok. Meggyújtom a gyertyát, aztán elfújom. Egyedül maradtam. Még az Isten is hallgat… Persze, vannak emberek körülöttem. Kedvesek. Beszélgetünk, nevetünk. De belül csend van. Ők még “mások”. Újak. Vajon lesz-e rá időm, hogy összecsiszolódjunk?… Tovább »

Magány Már rég elvérzett a fény De én még mindig az eget bámulom… Ma nem kötött ki álom-hajóm Összetört magányom éles szirtjein Génjeimbe írt hatalmak Ezüsthangja csendül: Múltunkból feldereng a horda melege S a közös riadtság villámcsapás után Mi lesz velem, ha ma éjjel vihar jön? Kinek meneküljek ringató ölébe? Most nem érzem a hátamnak… Tovább »