Az Ébredő Fények Temploma

Józsi letekerte a galamb lábáról a papírszalagot. A levélben csak ennyi állt: “- Na, mi lesz már?” – Hát én azt honnan a fenéből…! – morogta az angyal, miközben megkopasztotta, és nyársra húzta a postást – pedig hát van egy kis sütnivalóm! – Ha madarat tolláról, akkor embert kabátjáról? – hülyült meg egészen Mari –… Tovább »

Mari is álmodott. Álmában egy frissen felavatott amfiteátrum lelátóján ült…azaz, csak ült volna, ha lett volna ülőhely… De hát nem volt. Sőt még lelátó sem volt, csak állványzat. Az állványokon körben pálinkaszagú angyalok ültek, kezük ügyében nektáros doboz, wécépapír-guriga, metrófogantyú, rohadt paradicsom, záptojás, döglött macska különböző állagban és színekben, és egyéb, röptetésre alkalmas kellék. Az… Tovább »

  Józsi egészen összegömbölyödött a hótakaró alatt, és teljesen felkészületlenül álmodni kezdett. Egy hideg hajnali tópartot álmodott magának, ahol valami nagyon büdös szél fújt ritmikusan a jobboldali fülébe. Minden egyéb mozdulatlan volt, és – mint egy kifestetlen kifestőkönyvben – mindennek csak a körvonalai látszottak. Hirtelen a nagy semmiből megjelent a szintén erre a szürreális világra… Tovább »

Ott állt Mari a járdán, de bárcsak ne tette volna… Gubancos haját lobogtatta a keleti szél. Lobogtatta, lobogtatta, aztán egyszer csak huss…elrepült vele. –  Már úgyis meguntam – vigyorgott a némi jószándékkal azért nőnek nevezhető jelenés, betekintést nyújtva tűzpirosra rúzsozott ajkai mögé. A fogai legalább szépek voltak. Mind a három. Testét angol szabású, valaha mélykékre… Tovább »

Józsi, a részeges angyal   Az angyal a bárpultnál ült, mint minden csütörtök este 7:35 és 9:47 között. Előtte kilenc üres pohár. És három teli. – Most már elég! Ezt már nem töltöd belém! – sziszegte a bajsza alól félhangosan, de a bal keze szépen lassan, csendesen már el is indult a következő pohár felé…… Tovább »

Józsi gyorsan levakarta magáról az ölelő kezecskéket. – Na jól van, Popsis Mari, most már térj magadhoz! Szórakozz a Bankos családdal! Hazajöttél? A kislány sértődötten megrázta édesnemes fürtjeit, és a nyakában lógó emberbőr szütyőcskébe kotort. Egy határozott rántással előhúzott belőle egy ütött-kopott, de hajdan jobb napokat is látott, fekete harisnyába bújtatott, arany csengettyűsorral díszített cirokseprűt…. Tovább »