Az Ébredő Fények Temploma

Versmentés – Élni Öröm-gyémántot kéne szedni A kietlen élet-sivatagban Szemembe rejteni fényét Emlékezni a csillogásra Mikor halott homok csikorog Fogaim alatt Üvegcsengettyűk dalában úszni Lányok lelkére fonódva sírni A sötétség óráiban Kezet nyújtani a szenvedőknek Kiket kínoznak a démonok Bízni a galambok erős szárnyaiban Megérteni a barátok szavát Virágot hinteni átkok helyett Hinni Neked... Tovább »

Versmentés – A Város Hajnalban felzúgnak a gépek Ablakod a Városra tárod Helyet foglal elkínzott tüdődben A porízű szénmonoxid Beszűkülnek a határok: A végtelen megtorpan Városunk ködfalainál A fakó fény hideg: Csak felhőkarcolók súlyos Árnyait vetíti ránk Múltunk a szent erdőbe vész De bölcsőnk már csak álmaidban láthatod Nem véd meg többé jó anyánk A… Tovább »

Versmentés – A tizenhetedik év Faggatod álmod: hol lesz határod És arra ébredsz: semmit sem értesz Sohasem érzed hová hajt véred Mégis lép lábad. Űznek a vágyak Csillagszem benned tűzcsírát keltet Aranyfüst-lelked fölötted repked Roskatag vének lelkedre lépnek Agyadban tények szíveden lékek Ezüstszál hangod riadtan csapkod Ha jő az éjjel hókristály fénnyel Máskor úgy érzed:… Tovább »

Versmentés – Zuhanás A végtelen felé török ki magamból: Rezgő fénykútra tárom ablakom S a fénykúton át Agyamig süvít a pusztaság Megkövült mosolyok árnya Acélkendőket feszít körém Gyémántpánt csattan homlokomon Lézerbilincs a húsomba vág Tátongó, mocskos torkokon át Apró pontvalómba hullok Szemem az űrből a földre lehajlik Mert meggyűlöltem a csillagokat Kik démonszemekkel ijesztenek rám… Tovább »

Versmentés – Bolondos éjszaka Gyere, ülj ki velem a Hold peremére Ezen az éjszakán boldog leszek Daloljunk el egy nagyszerű nótát A csillagok is nevessenek! Üveggolyóvá vált lenn a vén Föld S szentjánosbogárrá a városok Egész világunk selymesen hallgat Nem sejti senki, hogy veled vagyok Kapaszkodj belém! Félek, hogy eltűnsz Elolvaszt majd a hajnali fény… Tovább »

Versmentés – A félelem éjszakája Ma hosszú ujjú árnyak jöttek értem Mosolyod csillogó hegyei felől Szárnyak csattogtak, nyelvek sisteregtek Vihart kavart a tengeren A vergődő, nyirkos félelem Ma hosszú ujjú árnyak jöttek értem Rothadó, mocskos kísértet-kezükben Kardok villogtak, kések tündököltek Ránk borult a Gonosz éjfekete lelke Arcodat a Homály tenyerébe vette Ma hosszú ujjú árnyak… Tovább »

Versmentés – A démon szeme Meghalt egy gyermek Meghalt, ki hitte, hogy az álmok Megfoszthatják a valóságot Fekete arcaitól Elhitte azt, hogy a szavak Csillagokig érnek Hitte, hogy a gép robaját Elfojtja az ének És most halott Szétporladó testét savas eső Mázolja szobrokra, falakra Szavait örjöngő sasok szórják Szét a megvadult szélbe Egy magányos sólyom… Tovább »

Versmentés – Fekete csillagok Ide jutottál, Emberiség! Megfojtott gépesített poklod lüktető tüze Mindaz, mit építettél sokezer év alatt Egy ördögi percben a fejedre omlott A dobogó szívek feladták a harcot Győzött a részecskeszámlálók ketyegése És most csönd van Tízezer éves, komor, néma gyász Kering a Galaxis fölött Még a Fény is hallgat Fekete porfelhők mögé… Tovább »

Versmentés – A galamb Száll a galamb A végtelen, viharos tenger felett Sehol egy szirt, hová leszállhat Egyre gyengébbek a szárnyak Tépi, sodorja a szél Haszonleső, vad értetlenséggel Halálra szánva a világot (Rossz üzlet a béke) Száll a galamb Szelíd kérésére nem érkezik válasz Sebek borítják, hullik a tolla Csőrében tartja, vérével óvja Az olajágat... Tovább »

Versmentés – Haragszom Rád Haragszom Rád, mert gyöngyszínű hajad Oly lágyan omlik szét tiszta válladon Haragszom Rád, mert csillogó szemed Átfénylik ezer vérgőzös napon Haragszom Rád, mert kínzó álmaimban Sokáig hiába kerestelek Haragszom Rád, mert eperszínű ajkad Nem adták nekem a hideg istenek Haragszom Rád, mert én nem ihattam Átokűző hangod tiszta patakjából Haragszom Rád,… Tovább »

Versmentés – A Rózsák Hegyén Kőszobrok arcán múlt-moha fénylik Törött szemükből könny csordogál Kőkarjuk engem ölelne féltőn Kőkarjuk engem hiába vár Indulni kell a Rózsák Hegyére Hogy kék tövisek megszaggassanak Hogy bíbor szirmok meggyógyítsanak Hogy védjen a zöld levelek éle Csillogó szemek vigyázzák léptem Csillogó szemek tőrt vetnek nékem Angyalok festik gyöngéddé arcom Démonok isszák… Tovább »

Versmentés – Napszél Most Eridanus bíbor napjának szele Hatol be sejtjeink közé Agyunkba mélyeszti mérges gyökereit A jégszívű, borzas félelem Életünk spóráit emészti fel A vérünkben cirkáló, éhes alkohol Gondolatfoszlató, gyilkos tüze elől Csak elvetélt álmainkba menekülhetünk De lágy csendet sugárzó párnáink közül Idegmetsző sikolyok űznek ki reggelente Sietve magunkra kapkodjuk vágyaink Csuklónkra kattintjuk az… Tovább »

Versmentés – Sötét burok Sötét burokban élek Bebörtönzött a tág világ Farkasfogú démonokká Váltak az isteni arcok Gyengéd mosolyok gúnnyá fakulva Úsznak el az idő folyamán Fénylő szemekből lézernyaláb vág Lyukakat éget lelkemen Rohanni kéne, üvöltve futni De gúzsba kötnek a bűvös körök Hátam mögött a Semmi Csukott szemmel nézem Hogy szállnak egyre A színes… Tovább »

Versmentés – Önarckép Állok a tükör előtt A világ tenyerén állok Nézd, hogy csorog az üvegen Üvöltő némaságom! Szemem barna kő Mely összetör, ha rád hull Azúr villámok ölelnek át Ajkam acélhúr, mosolyom zápor Agyamban hideg szilíciumlap Izzad nyikorgó ólomcseppeket Karmos kezemben virágot őrzök Kódalmát tépek lyukszalagfáról Kormos hóarcom elolvad lassan Üvegszálakat húznak belőlem Kobaltkék… Tovább »

Versmentés – Száműzött Kéken derengő anyaméh Lüktető,  színes magzatburok Vöröslőn izzó éjszakák Nyomorult, sárga nappalok Csillagporos éjszakán Ha nézi a távoli Földet Lélekgyógyító ölelés Vérözönt síró hontalanok Szemétre lökött csillagparázs Végtelenített pillanatok Ezüstmadarak szállnak Mint bolyongó, távoli árnyak Tűzre vetített fátylak Úsznak a lélegző tavon Előre köszön az éjnek A lüktető, tavaszi forradalom A Galaxis… Tovább »

Versmentés – A vándor Sötét az út, melyen járok Köröttem üvöltő átkok Hajam holdfény koronázza Ki fogad be éjszakára? Karmok mélyednek nyakamba Koronám lehull a porba Többé nem kaphatok szárnyra Ki fogad be éjszakára? Bántanak a hideg fények Csak az erdőtől nem félek Éji vadnak vagyok társa Ki fogad be éjszakára? Csak egyetlen éjszakára!... Tovább »

Só és fény Ha elmegyek, reszkető pillák tánca Fogja le szemem S fekete virágok nyílnak A közeli ablakokban Bimbós koromban hajnalonként Friss pára szállt fel barna tengeremről Feszülő felszínén szivárvány dalolt Megirigyelték a vonyító ebek Ezüstbe forduló, fehér fényruhámat S addig forgatták túlhevült agyam Míg kiszáradt tengerem Helyén csak maró só maradt: A félelem Remegve… Tovább »

Folytatom a kamaszkori verseim virtuális térbe költöztetését. Kagylódal Szűntelen üvölt, jajong a szél Széttépi hószínű álmaim Csontjaimon a Halál zenél Lidércfény bolyong lelkem útjain Sugárzó arcát elfedi Nem ragyog rám Örök Anyánk Elhagynak mind testvéreim Kristályszememben alszik a láng De hajamba fonja sugarát A Hold lovag egy éjjelen Ezüstös hangján int felém Légy gyöngykagyló, és… Tovább »

A magány dala – újabb régi vers Holdfényben égnek ezüst tengerek Hattyúk táncolnak lenn a homokon Mélykék, sós habok igéznek konokon De én most nem fürödhetek Nem tudom, mi hajtja még kongó szívemet Bezárt fülekkel a Semmit hallgatom Arcod idézem sápadt alkonyon Talpam alatt gyűlnek a kilométerek Az álom az, mi néha nékem ad S… Tovább »

Megint egy régi vers: Öledben Csillagszem dajkál csillaggyermeket: Öledbe fekszem, úgy alszom el Válladra fonom ólom-kezem Vigyázz rám, kérlek! Nézd: szenvedek! Fojtogatnak lidérckék vizek Súlyos kőtömbök ülnek mellemen Sötét villámok hálnak szívemen Gyötörnek véres reggelek Lágy mosoly játszik arcodon Szemed szikrázó, eleven világ Kisímul izzó homlokom Oly jólesik gondolni Rád: A csillagszél ha Hozzád sodor… Tovább »

Egy “jósvers” kamaszkoromból: Csillagszem Csillagszem dajkál csillaggyermeket Robbannak fényes szupernovák Megosztják velünk az éjszakát Színes szakállú bolygó-szellemek Holdfényben égnek ezüst tengerek Harmatot isznak csillagrózsafák Arany burokban alszik a világ Fölötte csendes, bíbor tűz lebeg… De Androméda nem álmodik Percenként halnak meg csillagok A századik, az ezredik Én minden ködben ott vagyok A fájdalom bennem lakik… Tovább »

Utak Eltorzult maszkok végtelen sora: Görbe tükrökbe fektetett hitek Széttört üvegtől véresre sebzett Vergődő lélek-madarak Lelketlen testekben fájdalmas gyönyör Szótengeren sikló üresjáratok Diszkó-páncélba öltözött Magányos, szótlan lovagok Gyűrött lepedőjű, rossz emlékű ágyak Céltalan befutott, hideg, szürke utak S mindenütt a beszűkült agyú Emberek istene: a PÉNZ... Tovább »

Apropó, tükör… Cápák között Hétköznapok mancsa Felhasítja arcod Sokszor gáncsot vetnek A megfagyott szentek Megadón lehúnyod Kifakult szemed Deres tükör Gyémántszilánkok vésték Rá a fájdalom jelét: Meggyűrt mosoly villan Cápák között Agyarak között Jégszobrok között A Tükrök mindig összetörnek Már benned szorong A lehiggadt Jövő Te is érzed: A mosoly mit takar Megszületett túl a… Tovább »

Újra Fáradt vagyok. A szavak Komoran konganak Bolygónyi súlya van Minden gondolatnak Üvegszilánkok zúgnak át a téren Mint sötét darazsak Arcomra hull a kőkemény Idő És újra fojtogat... Tovább »

Egy üres bonbonos dobozban lakom A huszonharmadik lapon Mióta a konyakos meggy elköltözött Egyedül lakom A huszonharmadik lapon... Tovább »

Fájdalom Virágkelyhéből a Nap Most itta ki ezüst borát Arany sugárral fonja össze A rét lobogó haját Hajnal van, látod, még álmodom: A mező felborzolt füvén Jössz felém virágok tenyerén Rám nevetsz. Ó fáj nagyon Hogy szép arcod csak álmodom Virágkehelybe rejteném szemed Szívembe zárnám életed… Emléked büszkén vállalom Hisz itt fekszik az ágyamon És… Tovább »

Hiába… Hiába könyörögsz kegyelemért Még önmagamon sem könyörülhetek Gyűlölnélek, de tudom Hogy bűnös vagy Te is Senki sem ússza meg ártatlanul Meg kell szenvedned vétkeimért S vétkeidért majd én szenvedek Nem maradhat senki sem fehér Ebben az átkozott homokviharban Egymásban tükröződünk Egymáson csiszolódunk Apró tüskéinktől Mások mérgeződnek S egyedül kavargunk Mindig egyedül... Tovább »

Lükefej Vigyorovics Ürgeöntő munkás Elbeszélése arról Hogy új zoknit kapott Bajuszos vagyok. Mit szaporítsam az egereket? Eddíg csak mezítláb éltem. De most zoknit kaptam az ürgeöntők lukbetömő szövetkezetében! Levegős, kockás, és kettő van belőle. Még szerencse hogy lábam is pont annyi nőtt!... Tovább »

Apám és anyám fia vagyok én A szomszédommal szemben lakom És mégis megkérdem Tőletek: Merjek-e döngetni panelfalakon? A liftbe is beszorultam én Fülembe házmester rivallt Merjek-e tejfölt reggelizni S ebédre ehetek karajt? Fülemre lukas zoknit húzzatok Legyek Aranypók-reklám, az új Azért is zsömlét vacsorálok Vaj nélkül, lekvártalanul!... Tovább »

Hajnali híd Véres madár száll a kusza fák fölé Napmosoly csillan az ívelő hidon Széttöri álmunk a bilincscsördülés Vaspántok pattognak bíbor hajnalokon Álmos szemek között tüzes sugár feszül Ha lehull az éjszaka fátyla Ha felrobban majd a világ Fényözön zúdul a tájra A tüzes űr agyunkba vág Sóhajtva indul a város Az égre ívelő hidon… Tovább »

Szeretlek Szeretlek Vibráló ajkadon megtáncoltatom Szégyenlős nyelvemet Mérgezett tüskéket csókolok Forrongó öledbe Szeretlek S ha minden vérem elfolyik Ha arcom újra széthasad Ha lefoszlik bőröm, akkor is Ha mindenki elhagy, akkor is Akkor is szeretni foglak Szeretlek Kinn hópelyhek kavarognak Benn alszanak a gondolatok Vágy izzik vétkező szemünkben…... Tovább »

Magány Már rég elvérzett a fény De én még mindig az eget bámulom… Ma nem kötött ki álom-hajóm Összetört magányom éles szirtjein Génjeimbe írt hatalmak Ezüsthangja csendül: Múltunkból feldereng a horda melege S a közös riadtság villámcsapás után Mi lesz velem, ha ma éjjel vihar jön? Kinek meneküljek ringató ölébe? Most nem érzem a hátamnak… Tovább »

Hajnali híd Véres madár száll a kusza fák fölé: Napmosoly csillan az ívelő hidon Széttöri álmunk a bilincscsördülés Vaspántok pattognak bíbor hajnalokon Álmos szemek között tüzes sugár feszül Ha lehull az éjszaka fátyla Ha felrobban majd a világ Fényözön zúdul a tájra A tüzes űr agyunkba vág Sóhajtva indul a város Az égre ívelő hidon… Tovább »

Ősz van Holnap már hazudnak a fák Megtagadják fényes zöld köntösük S tarka farsangi jelmezekbe bújnak Így köszöntik a gyönyörű, kegyetlen Tél Urat Kit nem láthatnak sosem Mégis hódolnak neki Nem hittem volna, hogy a fák is Képesek ekkorát hazudni Ősz van Összehajtogatott papírrepülőjét Zsebre vágja a vágy Idén már nem repül Elevez szívmélyi meleg… Tovább »