Olyan sok itt a kérdés,sok ezer lépés vár talán,amit megtehetszDe vajon mi ez a szándék,bűn vagy ajándékaz amiért most itt lehetsz?Ki mondja meg mennyi az, ami járés hogy fáj-e a csend, ami ott találés milyen a fény ami elvakít,ahogy felkap a szél és távol messze repít? Olyan távol az múlt, lassan elfogy az út.Hova menjek… Tovább »
Bíborszél – Válaszok nélkül
Olyan sok itt a kérdés,sok ezer lépés vár talán,amit megtehetszDe vajon mi ez a szándék,bűn vagy ajándékaz amiért most itt lehetsz?Ki mondja meg mennyi az, ami járés hogy fáj-e a csend, ami ott találés milyen a fény ami elvakít,ahogy felkap a szél és távol messze repít? Olyan távol az múlt, lassan elfogy az út.Hova menjek… Tovább »
Mostanában gyakran eszembe jut Fekete István néhány sora: “Én nem szeretem az erejükben dölyfösködőket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér… Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki kopott és megfáradt,… 
Heltai Jenő : Szabadság Tudd meg szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg: Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, Alázatot lenézi, meg nem óvja Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki Vagy forró, vagy hideg , de… 
Álltunk a sorban szépen rendesen a mosogatógépeiről és fúrógépeiről híres nagy multicég portája előtt. Volt időm, tehát elgondolkodhattam életem folyásán, az eddig bejárt utamról, meg arról is, hogy vajon mi áll még előttem, mit kell még átélnem, mit kell még megtanulnom, és persze leginkább arról, hogy most miért ez, és milyen lesz ez, ha már… 
Csak képzeld el… …ha megtennénk azt, amiről ez a fiú beszél… …ha elterjedne ez az országunkban… …a világon először… …ha nem várnánk a szomszédra… …vagy éppen másra… …ha elkezdenénk MI… …ha TE elkezdenéd… …és nem hagynád abba… MI TÖRTÉNNE NÉHÁNY HÓNAP ALATT EBBEN A MI KICSIKE HAZÁNKBAN? Szerintem nagyhatalommá válnánk. És ehhez nem kell… 
Valahol találtam. Nem ismerem a szerzőt, de ellopom: “Szükséged van rám? Itt vagyok! Te nem láthatsz engem, de Én vagyok a fény, ami téged láthatóvá tesz. Te nem hallasz engem, de Én a hangodon beszélek. Te nem érzel engem, mégis Én a kezed ereje vagyok. Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy az… 
“Pici öröm ez a szíveknek…” ... 
A Rudabányai tó gyönyörű. Eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt a partján ülni, és hallgatni a csendet. Úgy éreztem, hogy végre megérkeztem valahová. Úgy éreztem, hogy itt végtelen ideig lehetne élni… Ez a tó egy sebhely. Egy tájromboló tevékenység eredményeképpen született. Egy külszíni bánya területén. Jin és jang. Már megint. Mint mindig… ... 
Reményik Sándor Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből… 
“Az árnyék az élet igazi kulcsa” “Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított teljességet. Éppen ezért az árnyékot, illetve “sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen… 
... 
“Ki tudja, mi a siker?” (Mohás Lívia)... 
... 
” Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén, Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő, Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény, Egyet hordjon a Sötét Úr szolganyájat terelő, Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején. Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.” (Tolkien: Gyűrűk Ura) Jó lenne… 
“Az Útnak vége nincs soha, Ha egyszer az ajtón kifut; De hosszú volt Utunk sora, Menjen csak tovább, aki tud! Induljanak új vándorok; Lábam fáradt – fedél alatt, Jó fénynél elborozgatok, Várom hű estém s álmomat.” (Tolkien: Gyűrűk Ura)... 
“Van mi arany, bár nem fénylik, van, ki vándor s hazaér; régi erõ nem enyészik, fagyot kibír mély gyökér. Lángját a tûz visszakapja, árnyékból a fény kiszáll; összeforr a törött szablya, s koronás lesz a Király.” (Gyűrűk Ura)... 
Az út mentén furcsa jelek: versek, zenék, könyvek, filmek…megannyi útjelző tábla. Most is szembetaláltam magam egy, a szívemnek nagyon kedves régi filmmel: A jövő kezdete. Tépett tollú, árva madarak vagyunk valamennyien. Egyetlen esélyünk, hogy túléljük az éjszakát: össze kell bújnunk a hidegben. Sebzett életünk maradék melegét meg kell egymással osztanunk. Különben vége lesz a dalnak…. 